Az összeesküvők

Fülszöveg

Ez a regény a balsejtelem könyve. Hősei, mint a regénycím is elárulja, nem lázadók: összeesküvők. Vállalkozásuk sorsa felől alig lehetnek kétségeink, történetüket mégis szorongó figyelemmel olvassuk, elejétől végéig.
Tizenkét ember szerveződik össze, hogy megölje a zsarnok, infantilis királyt. Biblikus szám a tizenkettő - ki lesz közülük a Júdás? Melyikük miért csatlakozik a mozgalomhoz, amelyet a külföld kezdeményez, és az egyház indít útnak? Van-e köztük olyan, aki továbblát a királygyilkosságnál, a monarchikus államforma megőrzésénél, van-e köztük igazi forradalmár? Vagy csak sebzettek, sodródók, elégedetlenek, sztoikusok? Titkolózni, összeesküdni, szeretnek csupán, vagy homályosan azt is érzik, hogy az országban valami nincsen rendben?
Ők tizenketten állnak a történet előterében, de mellettük, mögöttük, velük szemben ott vannak a gyávák, a megfutamodók, a szimatolók; a talpnyaló udvaroncok, a királyhűséget bizonygató bírósági apparátus, az akasztásra kivonuló, tévelygő tömeg. Az összeesküvőknek okos szövetségesük nincsen sehol.
A szellem hiányának hangsúlyozásával is fölerősíti az elrendeltség motívumát az író. A határozott irányítás, eszmei háttér, felrajzolt jövő nélküli mozgalmak mindenkori tragédiáját. Az összeesküvők története nincs helyhez és időhöz kötve. Közép-európai országban azonban aligha volna ennél izgalmasabb regényében. Vissza