Az összeesküvés

Fülszöveg

Paul Nizan a két világháború közötti francia irodalom egyik legnagyobb ígérete volt, fiatalon esett el a dunkerque-i visszavonulásnál. Az összeesküvés-ben a maga nemzedékének lázas szellemi forrongását írja meg, a húszas-harmincas évek értelmiségi ifjúságáét, amely a kor szellemi állóvizében szenvedélyesen keresi életcélját, a tágabb szellemi-társadalmi-emberi horizontot, hadakozik az ifjúság szellemi és érzelmi önállóságát fenyegető hétfejű sárkányokkal. Nizan jól tudja, hogy mindenki magán viseli halála percéig annak nyomait, hogy hogyan "vészelte át" ifjúságát. Ez az a kor, mikor az embert magára, a maga erejére hagyja az előző generáció - hiszen többek közt velük is meg kell harcolni. Talán sose olyan független ítéletű, mozgékony szellemű az ember, mint férfikora hajnalán, s ha akkor nem volt nemes lázadó, nagy célokért hevülő forradalmár, szellemileg, erkölcsileg egykettőre elöregszik. Ezek a fiatalok harsány gúnnyal illetik a jámbor polgáratyák látszat-erkölcsét, s heves, elmeedző vitákban latolgatják a forradalom gyakorlati lehetőségeit. Nizan mély rokonszenvvel nézi ezeket a lelkes, tehetséges gyerekeket, merész ábrándjaikat, tettekre készülő hevületüket, egyikük-másikuk bukását: hiszen nagyon nehéz a becsületes elvekért, az elfogulatlan világnézetért folytatott harcuk: más eszményeket, más erkölcsöt valló családi, társadalmi környezetben élnek.
A Magyarországon eddig csak Simone de Beauvoir emlékiratainak lelkes soraiból ismert Nizan okos, mesterien elemző könyvét méltán sorolják a modern francia próza alapművei közé. Vissza