Az őskőkor embere, kulturája és vallása

Előszó

Az őstörténelem reánk maradt emlékei olyanok, mint távol idők homályából halványan világító fénypontok. Egy-egy levél az emberiség életfájáról, melyet a szerencsés véletlen kapott el az enyészet mindent elnyelő forgataga elől. Egy-egy kiszakított betű a természet könyvéből, hol a lapok a földrétegek felhajtásai és a betűk az élet kővé meredt alakjai. Egy-egy reánk maradt, kőből faragott útjelző az emberi történelem országútjárói, melyet nem mosott el az évezredek vihara. Rég letűnt világok roncsai, melyeket a rég letűnt idők hullámai dobnak ki a szárazra lábunk elé, midőn a történelmi idők peremén állva, kezűnket szeműnk elé tartva, viszszapillantunk a múltba.
Az őstörténelem kutatásainak színterét még a legendák és a mítoszok lidércfénye világítja meg; ott csak a kővémeredt csontok, a kőeszközök és a sziklarajzok az egyetlen útjelzők. Az őstörténelem összegyűjti a rég letűnt világok ezen munkáit, kiemeli több ezeréves kősírjokból és így akarja felébreszteni ezeréves álmából a rég eltemetett világot. Az őstörténelem lapozgat abban a könyvben, melyet maga a természet fűzött össze földrétegekből és ott a kőlapok közt olvasva akarja megrajzolni az ősember történetét azon nyomokból, melyeket ő annyi ezer év előtt vésett e kőlapokra.
Sokszor e kőemlékek mint rejtélyes hieroglifek merednek elénk, melyeket az őstörténelem csak más segédtudományokkal tud megszólaltatni. Ilyenkor az összehasonlító néprajzi tudományt, az etnográfiát hívja segítségül. Az etnografia a jelenleg élő primitív népek életét, szokásait és szépművészeti alkotásait tanulmányozza. A primitív népek közül egyesek, mint a törpe népek, a pigneusok, mintha megkövesedtek volna, évszázadokon át megmaradtak a kőkori kultúra fokán. Viszont egyesek. Vissza