Az ősi Chorezm

Fülszöveg

Tolsztovnak, a szovjet történettudomány egyik kiemelkedő képviselőjének "Az ősi Chorezm"-ről írt könyve érdekes, tanulságos, sőt alapvető fontosságú olvasmány. Írója érdekfeszítően számol be azokról a kutatásokról, amelyeket a szovjet tudósok Belső-Ázsiában, az Aral-tó és a Káspi-tó körzetében végeztek. E kutatások a belsőázsiai történelem egyik nagy kérdését világítják meg: milyen társadalom, milyen kultúra emlékét őrzik az Aral-tó környéki sivatag homoktengerébe merült homok: Tolsztovnak és tudóstársainak kitartó, évtizedes munkával sikerült felszínre hozniuk és megfejteniük a chorezmi társadalom többezeréves fejlődésének maradványait. Az olvasó szemei előtt feltárul Chorezm lakóinak osztálynélküli társadalma, majd ennek bomlása után egy hatalmas, öntözéses földművelésre alapozott rabszolgatartó állam, mely a görög és római kultúrának volt kortársa s mely az európai népekkel egyidőben fejlődött feudális birodalommá, a XIII. század elején elért egy kibontakozóban lévő "belsőázsiai reneszánsz" küszöbére, ekkor azonban a tatárok pusztító támadása végetvetett fejlődésének, elpusztult a hatalmas csatornahálózat, az egész virágzó társadalom s nem maradt belőle több, csak számtalan homokborította rom és a nép ajkán egy elnevezés: "egykor öntözött földek"...
Ezeknek az eredményeknek hatalmas jelentőségéről beszélni nem túlzás: egyrészt új adatokkal cáfolják az imperialista burzsoázia "tudományának" azt a "tételét", hogy "Ázsia alvó kontinens", hogy "Ázsia népei a fejlődést nem ismerik, nem ismerték". Másrészt az egész haladó emberiség történelmi látóhatárát szélesítik. És bennünket különösen közelről érintenek: Chorezm népeinek sorsa sok ponton kapcsolódik a magyar nép őseinek történetével.
De a könyvnek csak történelmi mondanivalóját látni: kevés volna. Nem mellékes körülmény az, hogy éppen azon a területen, ahol egykor a chrorezmi öntözéses gazdálkodás virágzott, épül ma a világ legnagyobb öntözéses rendszere. A szovjet nép nemcsak feltárja az "egykor öntözött földek" titkát, hanem hozzálát ahhoz is, hogy a homokpusztává vált területet "újra öntözött földekké" változtassa.
Tolsztov könyvét "Az ősi Chorezm" történetéről, pusztulásáról abban a tudatban kell olvasnunk, hogy a szovjet ember nemcsak a homokpuszta mélyére rejtett múltat tárja fel, hanem biztosítja a pusztává vált földek újra virágzó jövőjét is. Vissza