Előszó
Az 1972. évi Egészségügyi törvény szerint: MA szocialista egészségügy megvalósításában döntő szerepe van a feladataikat a szocialista etika és humanizmus szellemében ellátó egészségügyi dolgozóknak. Az egészségügyről szőlő törvény, valamint a végrehajtására vonatkozó jogszabályok őrködnek az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és egészségügyi szakdolgozók tevékenységének tisztasága felett. Elmarasztalják azokat, akik a szocialista erkölcs szabályait, vagy esküjüket megszegik. Védelmezik a hivatásuknak megfelelő magatartást tanúsító orvosokat, fogorvosokat, gyógyszerészeket és egészségügyi szakdolgozókat."
Napjaink forrongó világában állandóan a legkülönbözőbb erkölcsi vonatkozású problémákkal találja szemben magát az ember. Korunkra a különböző erkölcsi vonatkozású nézetek bonyolult, sokrétű kölcsönhatása jellemző. Az ezzel kapcsolatos szkepszis nem mai keletű, mégis ma különös hangsúlyt kap ENGELS megállapítása, aki rámutatott, hogy az erkölcs ugyanúgy, mint az emberi Ismeretek minden ága, szintén előrehalad.
Az egyes foglalkozási ágakon belül sűrítetten jelentkeznek ezek a kérdések, ezért szükséges az erkölccsel foglalkozó nézetek tudományos elemzése, rendszerezése.
Az erkölcs társadalmi képződmény. Követelményrendszer, mely az egyes osztályok, csoportok érdekének, és szükségletének megfelelően szabályozza az emberi magatartás és együttélés rendjét; tartalmazza az ezekre vonatkozó normákat. Tehát az erkölcs az emberek közötti kapcsolatok sajátos formája.
Az etika az erkölcs kérdésével foglalkozó tudomány. Benne évezredeken keresztül a legkülönbözőbb és sokszor ellentmondásos nézetek, irányzatok bukkannak fel. Ezek hol "isteni parancsolatból", hol "abszolút eszmékből, hol "örök emberi tulajdonságokból", hol a természet megfigyeléseiből vonták le következtetéseiket. Igen találó ANATOLE FRANCÉ megállapítása: "nincs erkölcs, csak erkölcsök vannak". Találkozunk olyan nézetekkel, amelyek tagadják az egyes foglalkozási ágak sajátos erkölcsi törvényeinek, normáinak létét; de olyan nézetekkel is, melyek csak a sajátost látják és nem veszik észre, hogy az orvosi foglalkozás, az orvosi hivatás erkölcsi normál sohasem voltak és nem Is lehettek függetlenek az adott korban, az adott társadalomban uralkodó és ható erkölcsi rendszerektől.
Az orvosi etika időszerű kérdéseire ma az egyén, az egyes ember személyiségének szabad kibontakozása szempontjából Igyekszünk választ kapni, a marxista-leninista erkölcselmélet tudományának segítségével. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül a megelőző korok etikája sem.
Vissza