Fülszöveg
A Véres kaland Miamiban folytatásaként megjelenő kötetben az egymással örökké csipkelődő, a whiskyt és a nőket nem megvető magánnyomozók ezúttal Mexikóban keverednek lélegzetelállító kalandokba. A misztikus gyilkosságsorozat, amelynek nyomába erednek, hátborzongató meglepetéseket tartogat a számukra.
Ismeretlen fegyveresek, álarcos karatésok, gyújtogatók és zsarolók ellen kell felvenniük a harcot, ha el akarnak jutni a végső célhoz: az őrült kísértet leleplezéséhez.
"...beleütköztem a sarok mögül felbukkanó, autó nélkül is szélsebesen száguldó Emíliába. Egy szép mívű tőr volt a kezében, amely meglehetősen hasonlított arra a darabra, amivel előző este leszúrták a pisztolyos férfit.
A lány szokása szerint sikkantott egyet, elejtette a tőrt, majd villámgyorsan lehajolt érte és pont sikerült gyomorba fejelnie. A lökéstől nekitántorodtam a falnak, és fejcsóválva jegyeztem meg:
- Hát magába aztán nem lenne tanácsos belekötni. Előbb fellök, aztán gyomorba fejel, és ha szükséges, akkor...
Tovább
Fülszöveg
A Véres kaland Miamiban folytatásaként megjelenő kötetben az egymással örökké csipkelődő, a whiskyt és a nőket nem megvető magánnyomozók ezúttal Mexikóban keverednek lélegzetelállító kalandokba. A misztikus gyilkosságsorozat, amelynek nyomába erednek, hátborzongató meglepetéseket tartogat a számukra.
Ismeretlen fegyveresek, álarcos karatésok, gyújtogatók és zsarolók ellen kell felvenniük a harcot, ha el akarnak jutni a végső célhoz: az őrült kísértet leleplezéséhez.
"...beleütköztem a sarok mögül felbukkanó, autó nélkül is szélsebesen száguldó Emíliába. Egy szép mívű tőr volt a kezében, amely meglehetősen hasonlított arra a darabra, amivel előző este leszúrták a pisztolyos férfit.
A lány szokása szerint sikkantott egyet, elejtette a tőrt, majd villámgyorsan lehajolt érte és pont sikerült gyomorba fejelnie. A lökéstől nekitántorodtam a falnak, és fejcsóválva jegyeztem meg:
- Hát magába aztán nem lenne tanácsos belekötni. Előbb fellök, aztán gyomorba fejel, és ha szükséges, akkor esetleg le is kaszabol azzal a micsodával.
Bocsánatkérően elmosolyodott, aztán felkapta a tőrt a földről és felém nyújtotta.
- Nézze, milyen szép!
- Ühüm. Ez ilyen... dísztőr?
- Ez? - nézett rám megbotránkozva.- Ez egy ősi áldozókés pontos mása. Tudja, ilyennel vágták ki a papok az áldozatok szívét.
A magyarázat közben megenyhült az arca, az utolsó szavakat már mosolyogva mondta ki. Én meg nyeltem egyet.
- Hát ... mindenesetre ... nem rossz. Azért remélem, most nem áldozni indul?"
Vissza