Az Országos Vízügyi Levéltár iratainak alapleltára

Előszó

A Kulturális Minisztérium 1977. február 17-én 26.167/77.IX. szám alatt kelt engedélyével hozzájárult, hogy az Országos Vizügyi Hivatal a vizügyi ágazat államigazgatási szerveinek, intézeteinek, vállalatainak müködése során keletkezett és a jövőben keletkező történeti értékü iratoknak őrzésére szaklevéltárat létesitsen. Szaklevéltárak szervezése azokban az ágazatokban fontos, ahol nagy mennyiségü irattári anyag keletkezik, és a megőrzésre érdemes iratok aránya jelentős. A vizügyi ágazat iratainak együttes őrzését indokolja az is, hogy a szakigazgatási szervek illetékességi köre nem esik egybe a megyehatárokkal, így elsősorban a területi szerveknél gyakori, hogy azok iratai több levéltár illetékességi körébe tartoznak.
A vizügyi iratanyag külön kezelése igen régi előzményekre vezethető vissza. A 19. század elején meginduló, a folyók teljes hosszára kiterjedő felmérések idején gondot okozott a keletkező térkép- és irásos anyag elhelyezése. Ezért a Vizi és Építészeti Főigazgatóság vezetője 1822. március 19-én kelt utasitásában elrendelte, hogy létesitsenek "Navigations Archiv"-ot a munka során keletkezett tervek, térképek, iratok, valamint a kapcsolódó helytartótanácsi rendeletek és utasitások őrzésére. 1845-ben az anyag kezelése már külön személyzetet igényelt, és az összegyült térképek értékét több százezer pengő forintra becsülték. A gyüjteményt a polgári forradalom után az abszolutizmuskori építési hatóságok kezelték, majd 1867-től pedig a Földmüvelésügyi Minisztérium birtokába került. Mivel ez az anyag tartalmazta a folyók vizrajzi leirását és az első rendezési terveket is, nélkülözhetetlen volt a 19. század második felében végrehajtott szabályozási munkákhoz. A 19. század végén, 20. század elején a gyüjtemény tovább bővült: ide kerültek a minisztériumok felügyelete alatt álló, egy-egy vizépitési munkát irányitó kirendeltségek, felügyelőségek iratai is. Az anyagot 1928-től a Vizrajzi Intézet gyarapitotta. Az iratokat, térképeket tárgyi csoportositásban kezelték, kiegészitve a saját irattárukból kiemelt, történeti értékünek minősitett iratokkal. Az iratanyag terjedelme kb. 50 fm. volt. Vissza