Az Országos Traumatológiai Intézet emlékkönyve

Előszó

Az évkönyv az Országos Traumatológiai Intézet 10 éves munkásságáról, de egyben a traumatológia hazai alakulása számos vonatkozásáról is számot ad az olvasónak.
Hazánkban a baleseti sebészet bizonyos fokig más utakon haladt, mint azokban az országokban, amelyekben az orthopédiából ágazott ki, és ahol az orthopédia és traumatológia ma is közös szakma. Ezen sajátos fejlődésnek az az oka, hogy országunkban a baleseti sérülteket - mióta csak a modern sebészet kialakult - mindig sebészek látták el, mint ahogy ez a helyzet általában napjainkban is. A fejlődés ezen útjából adódik az is, hogy a traumatológusképzés alapképzésként főleg az általános sebészeti képzésre épül fel.
Nagyobb kórházainkban az általános sebészeti osztályon kívül önálló baleseti sebészeti osztály is működik. A traumatológia hazai alakulása és fejlődése mellett is szükségessé teszik ezt a baleseti sebészet modern követelményei. Régebben a baleseti sérültek túlnyomó többsége „egyszerű" végtagsérült volt. Ma - világszerte és hazánkban is - számban és jelentőségben egyaránt a súlyos polytraumatizációs jellegű sérülések és az azok ellátásával kapcsolatos problémák kerültek előtérbe. Mind gyakoribb, hogy ugyanazon sérültnél csonttörés, központi idegrendszeri, mellkasi és hasi sérülés szövődik a legváltozatosabb kombinációban. Az ilyen sérült megmentése, életbentartása olyan komplex terápiát igényel, amely csak a kórélettani folyamatok, a különböző szervi sérülések hatásainak és kölcsönhatásainak részletes elemzésén és ismeretén alapulhat.
Az ilyen sérültek ellátását eredményesen az az orvos végezheti, akinek jól megalapozott, széleskörű általános sebészeti ismerete és gyakorlata van, és traumatológiai tudása erre épül.
A polytraumatizált sérültek ellátása különböző szakemberek jól szervezett együttműködését igényli. Kevés kórházunkban vagy intézetünkben biztosított csak azonban annak feltétele, hogy adott esetben az éppen szükséges szakember (ideg-, mellkas- érsebész stb.) lássa el a sérült beteget. Ezért arra törekszünk, hogy a baleseti sebész a különböző sérültek ellátásában gyakorlott legyen, és gyakorlati tudását elméleti ismeretekre alapozza. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy adott esetben - ahol ez lehetséges - a megfelelő szakorvosok konzíliumát igénybe ne vegye.
Ilyen elvi megfontolásokon és történelmi előzményeken épült fel a magyar traumatológia, ezt tükrözi traumatológiai hálózatunk szervezete és az Országos Traumatológiai Intézet felépítése is. Vissza