Az Országos Magyar Sajtókamara évkönyve 1940

Előszó

Mióta a magyar közéletben kivívta irányító szerepét, számtalanszor adott programmot az újságíró pennája induló lapok élén. Égboltot betöltő nagy nemzeti álmok és apró gyakorlati útmutatások, történelmi méretű gondolatok és a pártpolitika elmúló törekvései, reformeszmék és javító ötletek egyaránt az újságíró agyának és idegeinek munkája által öltöttek testet a közönség előtt. Mélységekig hatolt és magasságokat járt meg az újságíró s míg szellemével az ideák kristálytiszta régiói felé törekedett, segítő keze támogatóan nyúlt le az elesett felé. Harcot kezdett és harcot állott azért, amit igazságnak ismert. Új igéket hirdetett és oltalmazta azt, ami maradandó érték. Programmadása kiterjesztette figyelmét az élet minden vonatkozására, csak egyetlen téma volt az, amelyről következetesen megfeledkezett: a. magyar újságíróról.
Ebben az önmagunkról történt megfeledkezésben kétségtelenül volt sok erkölcsi szépség. lzenkint égni el olyan hivatás szolgálatában, amelynek ma még életeleven jelentkezései: a fekete betűsorok, minden nappal rohamosabban haloványulnak belé az időszerűtlenség múlandóságába, meggyőződéssel vállalni egy életen át az egzisztenciális gondok nyomasztó terheit, sebeket venni és sebeket osztani mindig másokért, küzdve a közönségért és eltűnve személytelenül a beteljesüléskor, a közérdekért hozott áldozat emberileg elérhető legmagasabb fokának öntudatával jutalmazták a sajtó munkásait. Vissza