Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola Évkönyve 1880-1930

Előszó

50 év! Egy pillanat csak az örökkévalósághoz mérve, de a magyar nemzet kultúréletéhez viszonyítva mégis jelentős idő.
Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola 50 éve a magyarságnak ahhoz a fejezetéhez tartozik, amelyben legértékesebb erőink bontakoznak ki. A Trefort Ágoston által alapított kis „műfaragászati tanműhely"-bői félszázadon át - a benne folytatott céltudatos munka révén - a magyar iparművészet hatalmas intézménye fejlődik ki. Szárnyukra bocsátja a kiművelt, istenadta tehetségeket, akik alkotásaikkal meggazdagították a magyar kultúra szintjét s a legnagyobb sikereket hozták haza a világ minden tájáról.
A magyar műipar ez idő alatt vezetőket és irányítókat nyert, az ízlés megnemesedett s a műértők felfigyeltek az itt folyó munkákra. Sajnos, a siker babérjaival övezettek mellett igen nagy azoknak száma is, akik az iskolai végzettség után névtelenül elmerültek az élet hullámaiban. Nem hagytak maguk után nyomot, emléküket mindazonáltal tiszteletben tartjuk, mint a művészi munka névtelen hőseiét.
Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola hazánk szellemi és gazdasági hullámvonalaival együtt haladt. Már a millenáris évekre állandó hajlékot és végleges szervezetet kapott. Közvetlenül a háború előtti időkben pedig a legszebb fellendüléshez jut. Új vezetés alatt új tanerők kerültek iskolánkhoz, akik nemes versenyre kelve egymással, figyelemreméltó eredményeket értek el. A háború küszöbén iskolánk világszerte elismerést és dicsőséget aratott. A mögötte lévő nagy és gazdag Magyarország virágzó közgazdasági helyzete adott lendületet ezeknek a törekvéseknek.
A világháború lélekzetfojtó küzdelme s az azt követő porbasujtott helyzet az állam, a társadalom anyagi és erkölcsi erejét felőrölte. A kulturális célok egyre távolabb jutottak a mindennapi szükségletektől s jött a kényszerű gond s a keserű megpróbáltatások ideje. A tanári kar fiatalabbjai, a felserdült tanítványok és az altisztek nagy része hadba vonult, akik pedig itthon maradtak, kettőzött erővel és buzgósággal igyekeztek ellátni a távollevők munkakörét is. Vissza