Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola kiállítása 1937

Előszó

Iramló időben, derekasan végzett munka során, jól esik megállnunk. Megállnunk s vállunkon visszapillantva megkémlelnünk a hátunk mögét, hogy új indulásunk friss lendületébe a már meghúzott barázdák, a már lekaszált rendek s a már megrakott asztagok biztató ereje is elegyüljön. Főiskolánknak 8-10 évenként megismétlődő kiállításai részben ilyen erősűrítő visszapillantások. Részben, mert a Főiskola akkor, mikor a falai közt nevelődő ifjú művésznemzedéknek munkáit a külső világ szeme elé állítja, nemcsak a műveken megmutatkozó eredményre mutat és tekint, hanem eleven életében feltárja, szem elé viszi az iskola finoman szövött belső szervezetét is. Teremről-teremre járva, előttünk lüktet, ver, lélekzik az a sok terv, jószándék, akarat, ötlet, tapasztalás és főleg szeretet, mely az alakítás, a gyakorlat s a tudomány, az elmélet útján egyformán, egymásnak vállvetve, egymást át meg áthatva teszi egésszé, teljessé a vállalt feladatot, - tehetséggel megáldott ifjúságunk képzőművésszé való nevelését. Fő iskolánknak ez az első célja, ehhez társul a középiskolák számára való rajztanárképzés s ez oktatócélokkal kapcsolatban a középiskolai rajztanításnak állandó felügyelete és irányítása.
Éppen ezért a Főiskola tanulmányi rendje művészi és tanári szakra tagozódik, anélkül azonban, hogy a tanári szakon dolgozóknak művészi kiművelése bármily kevés hátrányt is szenvedne a művésznövendékekével szemben úgy, hogy a tanárképzős hallgatók a Főiskolán ugyanoly mértékű és fokú művészi gyakorlat mellett a tanári hivatáshoz szükséges tudományos kiképzést többletként nyerik. Vissza