Az oroszlán

Fülszöveg

Yann és Anne Arthus-Bertrand nem szobatudósok. Odahagyva Párizs dzsungelét, Kenyában, a Masai Mara-i Vadvédelmi Terület szívében ütötték fel tanyájukat. A hely varázslatos. Állatvilága szabadon követ szenvedélyei, vonzalmai, sérülékenysége vagy ereje parancsait. Itt nincs helyük a feltevéseknek: minden viselkedésforma jelentőségteljes. Hogy ezt az igazságot mélyen, átélten ismerjék meg, Arthus-Bertrand-ék három teljes éven át figyelték a faunát. Kutatásaik természetesen kiterjedtek az oroszlánra is, sőt hamarosan az oroszlán került figyelmük középpontjába. Anne, kezében a jegyzetfüzettel, pontosan rögzíti az oroszlánok minden titkát. Yann pedig fényképezőgépével, képek formájában örökíti meg ugyanazt. Apránként eljutnak oda, hogy az oroszlánokat meg tudják különböztetni egymástól, és a róluk kiállított "személyi igazolvány" segítségével lajstromba veszik őket. Egyik sem hasonlít a másikra, mindegyiknek megvan a maga jelleme, sajátos természete. Hosszú együttélésük során az állatok királyával, Arthus-Bertrand-ék ráébrednek, hogy a legenda a kelleténél többet fed el a valóságból. Az oroszlánok mindennapi életének tapintatos megfigyelésével eltöltött sok ezer óra után sikerül a legenda fátylát föllebbentve eljutniuk a bizonyosságig. A szavanna királyának valóságos arcképe jelenik itt meg előttünk, a lehető legszigorúbb pontossággal, de tagadhatatlan gyengédséggel felidézve. Lusta, önző, sőt olykor dögevő, másfelől mégis bátornak, találékonynak, olykor egyenesen gyengédnek látszik. A paradoxonnal van megoldása, ezt csattanósan bizonyítja be az Arthus-Bertrand házaspár. Sorozatunk, a "Vadon és szabadon" önmagának tartozott azzal, hogy részt vállaljon az oroszlán rehabilitásában, az oroszlánfaj fennmaradása érdekében.
Allain Bougrain-Dubourg Vissza