Az orosz pokol/Pétervár (Tiltólistás kötet)

Előszó

Részlet a könyvből:

A chabarovszkí kávéházban.
A pincérleány odajött az asztalomhoz és egészen tompított hangon odaszólt nekem, hogy az első teremben egy úr beszélni óhajt velem és kéret, üljek át az asztalához. Az egész testemen reszketés futott végig. Csak titkos rendőr lehet. Még az első lépést se tettem meg a szökéshez, máris felfedeztek. Be fognak Csukni a fővártán két hétre vagy talán egy hónapra is, azalatt Chabarovszkot egész biztosan elfoglalják a japánok s örökre búcsút mondhatok a szabadságnak. Arra gondoltam, hogy hirtelen magamra rántom a télikabátom, a fejembe húzom szőrmével bélelt koreai sapkámat, kiugróm a szállodába vezető mellékajtón, kirohanok az utcára, belevágom magam egy kinai szánba, elnyargalok a kinai negyedbe, melynek sikátorai majd csak elrejtenek üldözőim elől. A tekintetem egy pillanat alatt végigfutott kávéházi vendégeken, megmértem az időt, mely alatt rohanva a szállodán keresztül kijutok az utcára, amig beleugrok egy szánba s annak se orosz vagy japán, csakis kinai legyen a kocsisa s szomorúan kellett lemondanom a menekülés gondolatáról. A kávéház tele volt orosz katonatisztekkel, a mellékajtón és a szállodán keresztül olyan nagy volt a kerülő, hogy a tisztek a detektiv egy intésére már elállhatták a kijáratokat, mielőtt én kijuthattam volna az utcára. Kelepcében vagyok, menekülés nincs, hátha mégis kitudom vágni magam valahogy, talán ésszel, talán pénzzel, gyerünk - s teljesen nyugodt arccal megindultam a kislány után. Vissza