Az orosz irodalom magyar bibliográfiája

Előszó

Amióta irodalmunk a külföldi szellemi törekvésekkel szemben kapcsolatokat keresett és tartott fenn, azóta töretlenül és egyre sűrűbben hívjuk irodalmunkhoz az orosz literatura nagy képviselőit és viszont is annál nagyobb vágy mutatkozott íróinkban megismertetni eszméiket az orosz közönséggel. Amióta kutatásainkat mint két pillérre, az íróra és a közönségre építjük, azóta még fontosabbnak tartjuk megismerni az eddig homályban maradt szellemi vonásokat. Mióta a magyar irodalomtörténet tudománynak tekinti munkásságát, Toldy Ferenc működésétől kezdve, azóta állandóan foglalkoztatja az írók és a közönség érdeklődését az orosz szépirodalom. Toldy Ferencnek 1828-ban az akkori Magyarország vezető szellemi folyóiratában, a Tudományos Gyüjteményben megjelent tanulmánya az első korszakos lépés, amely nemcsak iránytadó, hanem azért is nagyjelentőségű, mert ettől kezdve az orosz irodalommal való kapcsolataink megszakítás nélkül a fejlődésnek olyan útját mutatják, amelyre jogos öntudattal nézhetünk. Ennél a pontnál nemcsak a mennyiség (353 orosz író műveit olvasta nagy rokonérzéssel 12 évtized magyarja), hanem a minőség is imponáló. A kiválasztás mind a múltban, mind a jelenben valóban feltűnő volt, mert főleg a klasszikusokra irányult. Kezdetben német, majd francia fordítások közvetítésével. Azonban már a század végén izgalmas láz fogta el íróinkat, hogy az orosz literaturát eredeti nyelven tanulmányozzák, fordítsák. Toldy Ferenc Orosz poézis c. említett tanulmányában már Puskint és Lermontovot állítja a romantika korának olvasói elé, s alig félszázad mulva egy lelkes poéta, Reviczky Gyula biztatására megindul legtermékenyebb oroszból-fordító írónk, Szabó Endre munkássága. Vissza