Az Orosházi Juhász Balázs Gyűjtőklub Évkönyve 1986-1988

Előszó

Egy kisváros a maga létét sokféle módon megélheti. Lehetséges mód a tényszerű létezés, belesimulva a nagy egészbe, s ily módon csak egy éléstér a polgárok számára az ittlevés. Van más lehetőség is, történetesen az, amikor a sajátosan formálható, a polgárok érzületére, büszkeségére, e helyhez való kötődési akaratára alapít a város, s így formálja az arcát. Ez utóbbi jóval összetettebb, sok konfliktusra adhat alkalmat, de bizonyos, hogy a polgár érzi, hogy szükség van őreá. Ebben a formálódási folyamatban nagy szerepe van a szellemiségnek, amely ha nem élvez kellő támogatást, megértést, akkor a kisvárosi létet könnyen elcseréli, mert a XX. század második felében kialakult struktúrában a kisvárosban ténykedő értelmiség többszörösen hátrányba került. Ez a hátrány rányomta a bélyegét a város arculatára, s az évek folyásával egy-egy alkotás megjelenése sem tudott kiváltani örömmámort, de még a ráfigyelés is gyér lett. Jó tíz éve figyelem, hogy a közömbösség, az érzéketlenség mi módon terjed. Nincs már ennek a városnak igazi kulturális eseménye, nincs visszhangot keltő érdeklődés, nem hatja át a várost az ambiciózus törekvés. Már-már teljes közömbösséggel megyünk el minden mellett. Mert szó volt mindig a szellem fontosságáról, de csupán ennyi. Mert hatalmas összegek futottak el tőlünk, s értéket mit sem hoztak. Ám amire kellett volna a pénz, arra mindig hiányzott.
A gyűjtők klubja évkönyvét kellene ajánlanom, de közben arra kell gondolnom, hogy mennyi nehézség árán jelentek meg eddig ezek az évkönyvek. Arra kell gondolni, hogy ha nincs egy ember, Koszorús Oszkár, aki nem adta fel, akkor már erre a számra gondolni sem lehetne. Arra gondolok, hogy az ilyen jellegű vállalkozás mennyivel nagyobb igényt szolgálhatna, mennyivel inkább ott kellene legyen a köztudatban. Arra gondolok, hogy egy ilyen vállalkozás mennyivel más sorsot érdemelt volna. Mert, hogy él az évkönyv, az csupán egy maroknyi csoport lelkesedésének köszönhető, amit mindig csak azért tettek, mert a tőlük telhető tehetség, közlési készség, tudás birtokában fontosnak tartottak. Én példázatosnak tartom ezt. Egy ilyen nagyságú kisvárosnak sok ilyen munkára lenne szüksége, és sok ilyen iránti igényre. Én Európát csak így tudom elképzelni. Dehát addig még van mit tenni, s itt, Orosházán különösen sok. Vissza