Előszó
Im a világ költői, majd mind
van köztük, fényt ki korára hint.
Itt-ott egy-egy szellemóriás,
nagy, középszer, törpe s mi egymás,
- de mindegyik nemzete fia.
Mégis csodás a harmónia!...
Tovább
Előszó
Im a világ költői, majd mind
van köztük, fényt ki korára hint.
Itt-ott egy-egy szellemóriás,
nagy, középszer, törpe s mi egymás,
- de mindegyik nemzete fia.
Mégis csodás a harmónia!
Mert a szellem nem ismer határt,
áthág gátat s letöri a zárt
s bármerre röp, vándor-útjain,
kelet, nyugat, észak halmain,
rá-rátalál a rokon társra,
ki bár törpe még a tudásra,
de elkapja szárnyalás vágya,
az alkotás, teremtés lángja.
Meghódítja: Eszme, Gondolat,
amely eddig keblében szunnyadt.
Vissza