Az orgonajáték művészete (orgonaiskola) I.

Előszó

A »Hangszerek Királyá«-nak játéktechnikája az összes hangszerek közül a legbonyolultabb és talán a legnehezebb, mert a kezek mechanikájához még a lábaké is hozzájárul, nem is szólva a játék alatt szükséges regisztrálásról, mely az orgonák különfélesége folytán minden orgonán más és más. Mivel a regisztrálásnak a kompozíció szerkezetét kell különböző hangszín-valőrökkel megvilágítani, azaz érthetővé és plasztikussá tenni, szükséges, hogy az orgonás járatos legyen a zene-elmélet minden ágában, de különösen a fúga szerkezetében.
Természetesen mindenekelőtt a zongorajátékban való jártasság a legfontosabb. Jó zongoratechnika nélkül nem is érdemes orgonatanuláshoz hozzáfogni, mert úgysem érhetünk el eredményt. Ha a kezdő orgonanövendék nem rendelkezik elegendő zongorázási készséggel, orgonatanulmányaiban nemsokára nyugvópontra jut, s ezen túl már nem tud tovább fejlődni. Az orgonastúdiumok alatt is feltétlen szükséges az állandó zongoragyakorlás. A régi nagy orgonamesterek kivétel nélkül a csembalónak és a klavikordnak is mesterei voltak, s e hangszereket is, miként az orgonát, »szent« hangszereknek tartották. A kezdő orgonásnak a zongorán való skálázás, ujjgyakorlatok, akkord-futamok stb., Bach invenciói és szimfóniái (háromszólamú invenciók) mindennapi kenyere legyen. Előrehaladottabb fokon ne feledkezzünk meg a »Wohltemperirtes Clavier«-ről sem. Aki állandóan fejleszti zongoratechnikáját, az jelen orgona-iskola tanulmányozásában nem fog legyőzhetetlen nehézségekre akadni. Vissza