Az öreg hölgyek gyilkosa

Előszó

Részlet a könyvből:
"Jimmy lassan haladt. Hol az egyik oldalról lökték meg, hol a másikról. De csak préselte magát előre, mintha időre kellene elérnie valahová. Pedig maga sem tudta, hová tart a sűrű tömegben, ahol színek, arcok, hajak kavarogtak előtte a tömör áradásban és mintha ez a kavargás sose akarna véget érni. Mégis volt ebben az egészben valami vigasztaló... igen, ezek közül az emberek közül sokan ugyanolyan sorsot cipelnek magukkal, mint ő.
Alig vette észre, hogy kisodródott a járdaszélre, ott még óvatosabban kellett lépegetnie, mert kis térítőkön láncok, órák, keleti csecsebecsék voltak kirakva a földön, amikre, rekedtre kiabálva hangját, egy-egy sovány fekete próbált vevőket szerezni." Vissza

Fülszöveg

Ha egy regény unalmas, akkor nem is regény már. Ha nem fordulatos, a mai emberek érdeklődésére nem számíthat. Ez a könyv nem lehet unalmas, és nem hiányozhat belőle a feszültség, az izgalom, az olvasmányosság. A szereplőket végighajszolja az élet több földrészen, keserű, vagy édes kalandok során. De mindvégig ott van a háttérben az élet valósága, az ami elkerülhetetlen, az alvilágba való lesüllyedés, a felemelkedés csábító lehetősége. És az a mondanivaló, hogy ragaszkodjunk ahhoz a hazához, amit elhagy ni veszélyt jelent, idegen világok szorító törvényeit, amik megfogják, megkötik a szabadulni vágyót.
Ha nem is akar valaki törvényt sérteni, de a körülmények magukkal sodorják, akkor is el kell az olvasónak ítélnie. És el kell ítélnie annak a törvénynek is, amely ott született egy idegen ország népének, egy más érzésvilágú, más körülmények között élő nép számára. Az író ügy írta könyvéi. hogy ne derüljön ki hamar, ki a gyilkos. Felhasználta mondanivalójához a krimi által kimunkált módszereit: fokozatosan vezeti az. olvasót a téma megértéséhez: igyekszik olyan regényt adni a kezébe, aminek olvasása közben átélheti mindazt az izgalmat, amit egy szakmai tudással párosult krimi nyújthat. Így hitte új utakon jár. A könyv igaz történetet dolgoz fel. A nagy ország rendőrsége sokáig nem tudott eredményt felmutatni: a gyilkos, akinél kegyetlenebb nem volt még a történelemben, nem hagyott soha nyomokat maga után. Évekig tartott míg elkövette az első olyan hibát, ami elfogatásához vezetett. Addig valóság volt, hogy féltek az emberek, féltek hazamenni, féltek elmenni hazulról. Proli bűnözőnek tartotta mindenki a kegyetlenséggel elkövetett bűntettek végrehajtóját. Nem találták a hajtórugót, semmi nem adott választ arra, hogy miért tette? Az írónak kellett ezen a ponton a megoldást megtalálnia. Ha sikerült, akkor a regény megkapta pszichológiai magyarázatát, annak a három nehéz évnek, amíg az első halottól, az utolsóig eljut az olvasó. Vissza