Az ördög keze

Előszó

Részlet a könyvből:

"A pálmafák őrtornyokként sorakoztak a tengerparti sétány két oldalán, leveleik vidáman lengedeztek a szélben, mintha a város nyári nyüzsgésének örömteli ritmusára táncolnának. A nap már lenyugvóban volt, és fény gyúlt a kandeláberekben, amelyek olyan fenségesen szegélyezték a nizzai Promenade des Anglais-t, akár egy gyémánttiara, a Földközi-tenger hullámai pedig imbolygó lángokként tükrözték vissza a fényes pontokat.
A turisták csoportokban hagyták el a Plage de Neptune-t, amelyet nem is olyan rég homok helyett mindenütt szürkés kavics borított, és nyaranta kék ponyvákat terítettek rá a strandolok. Az emberek elözönlötték a sétányt, ki-ki a maga szállodájába vagy apartmanjába igyekezett, és a levegőt gondtalan csevegés és nevetés hangjai töltötték be.
Csak a szőke, nyugtalan tekintetű férfi nem illett bele a Cote d'Azur felhőtlen, nyári hangulatába. A férfi aggódva tekingetett hátra, és meggyorsította a lépteit. Már-már futva cikázott a turisták között a part menti sétányon. Aztán hirtelen kiugrott az úttestre, ahol majdnem elütötte balról egy fekete Mercedes, aztán meg jobbról egy ezüst Aston Martin, de sikerült valahogy elugrania előlük, és nyilvánvaló idegessége ellenére is gond nélkül átjutott a hatsávos út túloldalára. Most már igazán futásnak eredt, és olyan zaklatottan száguldott el a híres Negresco Hotel mellett, hogy pillantásra sem méltatta. A pompás, rózsaszín-zöld kupolás, hófehér épület mint valami hatalmas márvány emlékmű állt a Promenade des Anglais-n.
A friss szellő a tenger, a nap, a jód és a vakáció illatát hozta, de a férfi mit sem törődött vele. Befordult a Rue de Rivolin, majd a mozgalmas Rue de la Buffa kövein folytatta útját. Egy tábla jelezte, hogy jobbra van a Centre Ville, ő pedig követte a jelzett irányt. Az utca túloldalán álló legelső épület előtt megtorpant: ötemeletes, világosszürke bérház volt, díszes vasrácsokkal védett erkélyekkel, a homlokzata a párizsi Rue de Rivoli elegáns házaira emlékeztetett." Vissza