Előszó
Részlet a könyvből:
A genovai temetőben.
A garabonciás szél megzörgette a temető falára felkúszó repkényeket, megborzongatta a karcsú píniákat és a ciprusok ágait. A kavargó ködfoszlányok között kékes holdfény hullt a genovai temető fehér szobraira, a mohos sírköveikre és a régi, fekete keresztekre.
A szelíd égi fényből jutott a tengernek is; a hullámok csillogva gördültek a part felé és fehéren porlódtak szét a sziklákon.
A szél zúgásába és a hullámok morajlásába egy hegedű panaszkodó hangja vegyült... Kimondhatatlan bánat, fájdalom és kétségbeesés sírt az éjszakai muzsikában.
A temető vasrácsos kapujánál sötét árnyak mozgolódtak. Fekete köpenyek lebegtek a szélben és a holdfény fakó arcokat világított meg. A magas, fekete kapun tompa arany betűkkel egyetlen szó ragyogott:
„Feltámadunk!"
Vissza
Fülszöveg
Barsi Ödön ezúttal túltesz magán is, amikor a világ valaha élt és valószínűleg örökké utolérhetetlenül legnagyobb hegedűművészének, Paganini életregényének megírására vállalkozott.
A könyv olvasása nyomán végigkísérjük a fékezhetetlen olasz temperamentumu művész életét a genovai szegénysortól a világhír csúcsáig. Egy félművelt, részeges apa, egy műveletlen, de csupaszív anya, a genovai temető éjjeli hangulata és a kikötő örökké mozgalmas, színes, ritmusosan luktető élete volt az a környezet, ahonnan minden idők legnagyobb hegedűse elindult. De rövidesen utat tör a tehetség és a kis Nicolo, aki első hegedűjét is elkártyázta, rövidesen egy valódi Guarneriusszal kápráztatja el a napoleoni idők olasz arisztokráciáját. Megnyílnak előtte a kis olasz államok fejedelmi kastélyainak kapui és a legmagasabb körök versenyeznek egy-egy fellépéséért és a legragyogóbb asszonyok, köztük Napoleon két huga vetélkednek csókjaiért.
A művész becsvágyának azonban hamarosan szűk lesz Itália. Bécs, a...
Tovább
Fülszöveg
Barsi Ödön ezúttal túltesz magán is, amikor a világ valaha élt és valószínűleg örökké utolérhetetlenül legnagyobb hegedűművészének, Paganini életregényének megírására vállalkozott.
A könyv olvasása nyomán végigkísérjük a fékezhetetlen olasz temperamentumu művész életét a genovai szegénysortól a világhír csúcsáig. Egy félművelt, részeges apa, egy műveletlen, de csupaszív anya, a genovai temető éjjeli hangulata és a kikötő örökké mozgalmas, színes, ritmusosan luktető élete volt az a környezet, ahonnan minden idők legnagyobb hegedűse elindult. De rövidesen utat tör a tehetség és a kis Nicolo, aki első hegedűjét is elkártyázta, rövidesen egy valódi Guarneriusszal kápráztatja el a napoleoni idők olasz arisztokráciáját. Megnyílnak előtte a kis olasz államok fejedelmi kastélyainak kapui és a legmagasabb körök versenyeznek egy-egy fellépéséért és a legragyogóbb asszonyok, köztük Napoleon két huga vetélkednek csókjaiért.
A művész becsvágyának azonban hamarosan szűk lesz Itália. Bécs, a habsburgok országai, majd a német fejedelemségek, utána Páris, minden művészetek Mekkája az immár legmagasabb kitüntetések birtokosának, báró Paganini Nicolonak, a dúsgazdag, minden hallgatóját megbabonázó hegedűvirtuóznak legsikeresebb állomásai.
Barsi Ödön regényében sokkal többet kapunk, mint egyszerű életrajzot. Egy darab történelem, a Napoleon utáni idők Európája elevenedik meg lapjain, színesen, mozgalmasan, élethűen és bepillantást nyerünk egy utolérhetetlen zenei lángész műhelytitkaiba is. Nevezetesebb fellépéseiről olyan hű művészeti ismertetéseket kapunk, mintha egy mai hangverseny beszámolóját olvasnánk.
Vissza