Fülszöveg
Nyerges András a fiatal költők és írók 1956 után induló csapatával tűnt fel, verseit az emlékezetes Tűztánc-antológia mutatta be, majd időről időre önálló verseskötetei jelentek meg. 1969-ben jelentkezett nagyobb lélegzetű prózai művel, Jó vér című regényével.
1940-ben született Budapesten, itt végezte iskoláit, az ELTE Bölcsészkarán szerzett diplomát. Dolgozott a Színháztudományi Intézetben, az Irodalmi (ma: Radnóti) Színpadon, volt a Rádiószínház dramaturgja, a Magyar Nemzet munkatársa. Jelenleg a Kossuth Könyvkiadó szerkesztője.
Könyvei: Emberi hitben, 1963; Fanyar tükör, 1965, Holnemvolt, 1967; valaki győzött, 1970; Magam ellen, 1976 (versek); Jó vér, 1969 (regény; A kapu, 1979 (kisregények); Magyar filmek mozija, 1982 (kritikák).
Nyerges András költőként indult el az ötvenes évek derekán, aztán regényeivel híta föl magára a figyelmet. Mostani - kilencedik - kötetével ismét a költészethez tér vissza, bár ennek középpontjában egy dráma áll, amely a kötet címét is adja. Ezt...
Tovább
Fülszöveg
Nyerges András a fiatal költők és írók 1956 után induló csapatával tűnt fel, verseit az emlékezetes Tűztánc-antológia mutatta be, majd időről időre önálló verseskötetei jelentek meg. 1969-ben jelentkezett nagyobb lélegzetű prózai művel, Jó vér című regényével.
1940-ben született Budapesten, itt végezte iskoláit, az ELTE Bölcsészkarán szerzett diplomát. Dolgozott a Színháztudományi Intézetben, az Irodalmi (ma: Radnóti) Színpadon, volt a Rádiószínház dramaturgja, a Magyar Nemzet munkatársa. Jelenleg a Kossuth Könyvkiadó szerkesztője.
Könyvei: Emberi hitben, 1963; Fanyar tükör, 1965, Holnemvolt, 1967; valaki győzött, 1970; Magam ellen, 1976 (versek); Jó vér, 1969 (regény; A kapu, 1979 (kisregények); Magyar filmek mozija, 1982 (kritikák).
Nyerges András költőként indult el az ötvenes évek derekán, aztán regényeivel híta föl magára a figyelmet. Mostani - kilencedik - kötetével ismét a költészethez tér vissza, bár ennek középpontjában egy dráma áll, amely a kötet címét is adja. Ezt veszik körül a versek, amelyeknek jó részét a magyar történelem ihlette. A tizennyolcadik század eleje és a tizenkilencedik század második fele izgatja különösen Nyergest - sokféle kompromisszumkeresésével, kényszerű vagy haszonleső megalkuvásaival. A dráma a Rákóczi-felkelés tükre. A fejedelem különben nem jelenik meg a színen, csak a tényleges szereplők diszkurzusai rajzolják ki arcát. A verseket jelentős mozzanatok - például Kossuth-Madarász viszonya, a döblingi Széchenyi - ironikus-szkeptikus átvilágítására összpontosítja a szerző, felhíva figyelmünket történelmünk tehertételeire.
Vissza