Az ördög cimborája

Előszó

Részlet a könyvből:
1777-ben, egy sötét, télies éjszaka legkeservesebb órájában, már reggel felé, Dudgeonné, aki New-Hampshireból való, farmháza konyhájában ül, amely egyszersmind lakószoba. A ház Westerbridge városának határában van. Dudgeonné nem megnyerő külsejü nő. Nincs olyan asszony, aki jól nézne ki egy átvirrasztott éjszaka után ; de Dudgeonné arcát, mikor legjobban néz ki, akkor is mély redők barázdálják, amelyeket a keserű, gőgös lelkét nyűgöző lélek nélküli puritánizmus üres formái és szabályai szántottak rajta. Éltesebb matróna, akinek kemény munkában telt az élete ; de egyebet nem ért el vele, csak azt, hogy mocskos otthonában, ahol ő az úr, gyűlölik, szomszédjai körében pedig istenesség és tisztesség rendíthetetlen hírében áll. A szomszédok különben az iszákosságot és a dorbézolást sokkal csábítóbbnak tartják a vallásnál és a becsületességnél ; annyira, hogy a jóságot egyszerűen önmegtagadásnak fogják föl. Ez a felfogás könnyen kiterjeszthető mások megtagadására, s végül annyira általánosítható, hogy foglalatjává lesz mindennemű kellemetlen tulajdonságnak. Igy aztán Dudgeonnét, mivel módfelett kellemetlen, módfelett jó asszonynak tartják. A nyilvános istenkáromláson kívül teljes szabadsága van mindenre, eltekintve természetesen a szeretetreméltó gyarlóságoktól. Ennélfogva, szinte tudtán kívül, egyházközségének ő a legzabolátlanabb tagja, csak azért, mert a hetedik parancsolat ellen soha sem vétett, s pontosan megjelent minden vasárnap a presbyteriánusok templomában.
Vissza