Előszó
Ötödik napja, hogy a Mcgantic elindult Southamptonból és most félgőzzel, óvatosan közeledett Newyork felé. Sürü köd feküdt rá a tükörsima tengerre s a hatalmas óceán-agár szirénája szomorú, mély...
Tovább
Előszó
Ötödik napja, hogy a Mcgantic elindult Southamptonból és most félgőzzel, óvatosan közeledett Newyork felé. Sürü köd feküdt rá a tükörsima tengerre s a hatalmas óceán-agár szirénája szomorú, mély hangon búgott bele az enyhe juniusi éjszakába. Az ebéd már egy órája, hogy megvolt: most táncolnak a nagy szalonban s a dohányzóban csak férfiak ülnek.
Négy gentleman verődött össze az egyik sarokasztalnál. Az elhízott, kopasz ur, fogai közé szorítva fölfelé álló szivarszipkáját, valami regényt olvasott; a másiknak tudományos folyóirat volt a kezében; a harmadik pasziánszozott az asztalon, mig a negyedik - szemüveges fiatalember - maga elé mélázva pipázgatott.
A kopasz öreg ur hirtelen lecsapta könyvét az asztalra, hogy a kártyák szétrebbentek.
- Ostoba vacak! - kiáltott fölbosszankodva.
- Lassabban Sir Alfréd! - nézett föl rá fejcsóválva a pasziánszozó gentleman.
- Bocsánat, Reardon - mentegetőzött az öreg. - De förtelem, hogy mi mindent bevesz a közönség. Esküszöm, hogy különb detektívregényt tudnék irni, mint ez a ponyva itt!
Körülnézett, hogy van-e, aki ügyel rá és, látva, hogy a szemüveges fiatalember érdeklődve fordul feléje, rögtön lecsapott rá...
Vissza