Az öntözésről

Előszó

Mezőgazdaságunk már a háború és az azt követő évek alatt súlyos válságba jutott. A valutaromlás megsemmisítette a gazdák egész forgótőkéjét, tönkrement vagy erősen megrongálódott a gazdaságok élő és holt felszerelése, - még a jó vetőmagnak is szűkében voltunk. Hasonló sorsra jutottak az ármentesítő és vízszabályozó társulatok védőművei, lecsapoló csatornái is.
És ezekben a nehéz időkben nemcsak ezekkel a bajokkal kellett megküzdenünk, nemcsak a világgazdasági helyzetből származó nehézségekkel kellett a harcot felvennünk, hanem olyan feladatoknak egész sora tolult elénk, amelyeket egyéb belső termelési viszonyainknak, a nép szociális és művelődési viszonyainak a megjavítása követelt meg.
Elődöm már több bölcs intézkedésével megkezdte ezeknek a bajoknak az orvoslását és kiterjedt figyelme a vízügyek terén szükséges teendőkre is. De a sors nem engedte, hogy munkáját befejezze: hivatalba lépésemkor a megoldásra váró vízügyi feladatoknak is egész tömege maradt reám.
Egyik legfontosabb teendőm a törvényalkotás terére terjedt ki: előterjesztésemre a törvényhozás megalkotta a vízi beruházásokról szóló 1929. évi III. törvénycikket, a Pestmegyei Dunavölgy Lecsapoló Társulat víziműveinek a kiépítéséről intézkedő 1925. évi IV. törvénycikket, a halászat fejlesztése érdekében az 1925. évi XLIII. törvénycikket és letárgyalta már a törvényhozás mindkét háza az állami szabályozás alá nem eső, vagyis a kisebb vízfolyások kártételeinek az elhárítását célzó munkálatok állami támogatásáról szóló törvényjavaslatot is. Vissza