Az ONCSA áldásos tevékenysége a Jászságban

Fülszöveg

Dr. Suba Györgyné Kocsis Julianna nyugalmazott népművelő, helytörténeti kutató éveket átívelő aprólékos, mindenre kiterjedő munkájának gyümölcse „Az ON-CSA áldásos tevékenysége a Jászságban" című munkája.
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) csupán néhány évig működött hazánkban, és a háborús körülmények ellenére is igen jelentős eredményeket , ért el a szegény sorsú sokgyermekes családok szociális
^ gondjainak enyhítésében. Működésének köszönhetően
1941-1943 között mintegy 12 ezer típusterv alapj án készülő lakást építettek a rászoruló családoknak a Nagy-Magyarország területén. Több ezer család jutott házhoz nagy kerttel, kapott a megélhetés biztosításához szükséges állatállományt és más szociális juttatást. Az ONCSA nem segélyezéssel próbált időleges megoldásokat keresni, hanem munkalehetőség és eszközök biztosításával, hosz-szú-lejáratú kölcsönökkel tette érdekeltté a juttatottakat, hogy önmagukon is igyekezzenek segíteni, ezáltal a munkanélküliség enyhítését is... Tovább

Fülszöveg

Dr. Suba Györgyné Kocsis Julianna nyugalmazott népművelő, helytörténeti kutató éveket átívelő aprólékos, mindenre kiterjedő munkájának gyümölcse „Az ON-CSA áldásos tevékenysége a Jászságban" című munkája.
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) csupán néhány évig működött hazánkban, és a háborús körülmények ellenére is igen jelentős eredményeket , ért el a szegény sorsú sokgyermekes családok szociális
^ gondjainak enyhítésében. Működésének köszönhetően
1941-1943 között mintegy 12 ezer típusterv alapj án készülő lakást építettek a rászoruló családoknak a Nagy-Magyarország területén. Több ezer család jutott házhoz nagy kerttel, kapott a megélhetés biztosításához szükséges állatállományt és más szociális juttatást. Az ONCSA nem segélyezéssel próbált időleges megoldásokat keresni, hanem munkalehetőség és eszközök biztosításával, hosz-szú-lejáratú kölcsönökkel tette érdekeltté a juttatottakat, hogy önmagukon is igyekezzenek segíteni, ezáltal a munkanélküliség enyhítését is szolgálta.
Az ONCSA jelszava „rászorultság, érdemesség" volt, ennek értelmében az igénylők kiválasztásánál ennek a két kívánalomnak mindenképpen meg kellett felelni, így nem mindenki részesülhetett e kitűnő szociálpolitikai támogatásban.
Az ONCSA országos, illetve helyi szintű történetéről máig nem készült átfogó feldolgozás, pedig módszerei, jól szervezett, átgondolt programjának elemei példaként szolgálhatnak minden korban a rászorultak segítésére.
Ezért is hiánypótló munka jelen kötet, mely az ONCSA jászsági tevékenységét és eredményeit mutatja be korabeli források, sajtóanyag és visszaemlékezések szakszerű felhasználásával.
Papp Izabella Vissza