Az omszki randevu

Előszó

Részlet a könyvből:
A vonat nagyot füttyentett és lassan kigurult a nikolszki állomásról. Fodor doktor ott ült a harmadik osztályú kocsiajtót eltorlaszoló ládák tetején. Barna szvetterének meglazult nyaka olyan volt, mint egy tölcsér, vagy mint egy virágcserép, amelybe virág helyett kerti üveggömböt ültettek.
Tagadhatatlan, hogy nem voltunk szépek. A négyéves hadifogság lehervasztotta rólunk az élet frisseségét. Ami a külső eleganciánkat illeti, arról talán jobb nem beszélni. Az én vállaimra például egy piszkos kínai köpönyeg van odavetve. Egy ilyen kínai köpeny már újkorában sem artisztikus látvány. Olyan, mint egy szürke paplan, amibe tévedésből ujjakat varrtak. A vállamon a steppelés körül felszakadt az olcsó vászon és a vatta-töltelék szabadon kandikált ki belőle. Egy barátságos orosz utitárs, akinek a fülét bántja a nyitott ablakon át belobogó léghuzam, minden kérés nélkül kicsípett belőle egy darabkát és a fülébe dugta.
Szörémy kényelmesen megágyazott magának a felső ülésen és a hátán fekve cigarettázik. Őt nem érdekli Fodor doktor siránkozása. A doktor ugyanis leszállt a ládákról és a kezét tördelve fel-alá futkároz a kocsiban.
- Jól nézünk ki! Honnét veszünk egy nyolcadikat?
- Heten vagyunk, mint a gonoszok, - szólt le a magasságból angyali nyugalommal Szörémy.
- De a menetlevél nyolc emberről szól és az értesítés már elment a podgranicsnajai kozákoknak, hogy nyolcan érkezünk.
Keresztesi úgy látja, hogy ideje beavatkozni a vitába. Vissza