Az omnibusz utasai I-II.

Előszó

Részlet:
- Ó micsoda szörnyűség! - kiáltott fel Paulette.
Csodaszép idő volt, ilyenkor kész szerencse, hogy az égen bárányfelhők úsznak, mert halvány rózsaszínük mellett a mély kékség szebben tündököl. A Trocadéro kapuzatából a lépcsőkön lefelé özönlők Páris fölé, a Szajna, a díszkertek fölé boruló mennyboltozat óriás üvegharangjába ütköztek. Künn a mesterséges. zuhatagokat, a tajtékzó hullámbodrokat s középen a nagy szökőkút vízsugarait csakúgy nyelte a park, aranyfényű szobrok szikráztak a napsütésben, a pompázó virágágyak körül zöldelő fák a Szajna szintjéig bókoltak, közülök a, folyó jobb, és balpartján tornyos, terraszos, tarkatetős, bizarr deszkaépítmények burjánoztak. Mindenfelé nyüzsgő sokaság, bámészkodó tarka-barka embertömeg, arabok, angolok, párisiak vegyest, mafla pofák, akik orrukra húzott keménykalapban, fellahoktól gyeplőszáron vezetett fehér csacsik hátán kucorognak, nők az esztendő különcködő divatjában, kényelmetlen turnürszoknyákkal, kontyra biggyesztett, áll alatt szalaggal megkötött keskeny kalapkákkal, munkászubbonyos ténfergők, felnőttek közt lábatlankodó gyerekek, az egyik elesett a lépcsőn és elpityeredik, katonák piros pantallóban, szpáhik fehér lebernyegben, szakállas, pózoló ficsurok testhezálló fekete redingotban, a csoportokba verődött emberhangyák ide-oda nyüzsgése azt a leküzdhetetlen érzést váltja ki, hogy az ember por és izzadság rossz szájízével órákhosszára besodródott a fárasztó bámészkodás taposómalmába és megállásra képtelenül tolong a többiekkel együtt a lefelé lejtő úton, ahol kora reggel óta taszigálódnak a látogatók, kik magányosan vagy pereputytyostul a világ ezeregy országából csődültek ide, hogy megtekintsék a Kiállítást... Vissza

Fülszöveg

A pusztító világháborúk borzalmai után jobb jövőjét építő, békéért harcoló mai ember eszméletében a századforduló pogári "idillje" már-már történelem. Ilyen értelemben történelmi regény Louis Aragon hatalmas valóságéposza, "Az omnibusz utasai". Az első világháború előtt eltelt fél évszázad, amit a nagy író felgöngyölít, a saját megsemmisülése felé tántorgó nagykapitalizmus látszat-virágzásának válság-korszaka. Aragon a francia társadalom sokrétű ábrázolásával könyörtelenül rávilágít a csillogó felszín alatt, a pénz zsarnoki hatalmának árnyékában végbement rothadási folyamatra. Az első részben az ólmos szürkeségben tespedő vidéket, a kispogárság és középnemesség mardosó ellentéteit mutatja meg. A második rész izgalmas velencei és montecarlói epizódjai után a harmadikban Párisba vezet el. Föltárja a vagyonos uralkodó rétegek érintkező felületeit az elnyomott, keserves létharcot vívó proletariátussal, a gazdag élősdiek élvezetvágyát kiszolgáló alvilággal. Mesterien megformált fejezeteknek szinte zenei ritmikájú váltakozásában leleplezi a pénzérdek rabságában sínylődők szerelmi és családi életének hazugságait, a közéleti panamák és botránypörök erkölcsi posványát. A fő- és mellékszereplők egytől egyig az olvasó személyes ismerőseiként elevenednek meg a művészi könnyedség illúzióját szilárd szervességgel párosító regénykompozícióban. Aragon az igazi költő távlat- és légkör-érzékével látja, a realista művész aprólékos részletmunkájával ábrázolja az élet valóságát. Vissza