Az olvasás allegóriái

Előszó

Az olvasás allegóriái történeti tanulmánynak indult és az olvasás elméleteként végezte. Egy, a romantikára vonatkozó történeti reflexióhoz készülődve fogtam komolyan Rousseau olvasásához, de rájöttem, hogy képtelen vagyok túljutni helyi értelmezési nehézségeke. Próbáltam megbirkózni ezzel, így a történeti meghatározásról kénytelen voltam az olvasás problematikájára váltani. Ez a váltás, amely jellemző a nemzedékemre, nem annyira az okai, mint inkább az eredményei miatt lehet érdekes. Elvileg az olvasás olyan retorikájához vezethetne el, amely túlmutat az irodalomtörténet kanonikus elvein, melyek e könyvben még mindig kiindulópontul szolgálnak saját áthelyeződésükhöz. Rousseau tematikus sokféleségének, Rilke és Nietzsche kronológiájának, valamint Proust retorikájának mögöttes elveit nem hagyja érintetlenül az olvasás, ám ez a kritikai eredmény mindvégig épp ezen alapelvek kezdeti tételezésének függvénye marad. Hogy aztán tovább lehet-e lépni innen, magunk mögött hagyva ezt a hermeneutikai modellt, annak lehetőségét nem szabad a priori módon vagy naivan biztosra vennünk.
A Rousseau-ról szóló II. részben hosszan végigvitt érvelés formájában kíséreltem meg kidolgozni és lebontani egy tropologikus transzformációkból álló rendszert. Az I. rész hasonló mintázatot alkot, csak épp töredékesebben, több szerző között mozogva, nem pedig egyetlen korpuszon belül maradva meg. Vissza