Előszó
Részlet:
Olaszország földrajzi alakulatának és energiatermelésre alkalmas természeti kincseinek már futólagos vizsgálata is feltárja előttünk azokat az okokat, amelyek egyes vasúti fővonalak villamos üzemre való mielőbbi átalakítását már több mint 20 esztendővel ezelőtt is kívánatossá és indokolttá tették.
A félsziget geológiai gerincét hatalmas, összefüggő, csak Venezia felé kaput nyitó hegyláncok alkotják. Az Alpesek hó- és jégborította koszorúja, mely északon és északnyugaton Európa törzse felé emel természetes határt, a tengerből meredeken kiemelkedő liguriai középhegység, mely Genova nagyforgalmú öblét zárja el, és az Appenninek, tengerválasztó, Siciliáig lehúzódó festői láncolata, nemcsak a nemzetközi forgalomba való bekapcsolódást nehezítik meg, hanem súlyos közlekedési akadályokat gördítenek az ipar és kereskedelem nagyarányú fellendülésével párhuzamosan haladó, rohamosan növekedő tengerparti és belföldi forgalom lebonyolítása és fejlődése elé is.
Az olasz nagyipar gócpontját Piemonte és Lombardia síkját, Torino és Milano között Svejc és Franciaország felől csak a műszaki tudás minden remekével megépített és fenntartott nagyszerű hegyi utakon és pályákon érhetjük el: az Engadinon, a St. Gotthardon, a Simplonon, a St. Bernhardon és a Mont Cenisen keresztül, míg délfelé, a keskeny, alig néhány száz méter széles liguriai tengerparton épült hadi és kereskedelmi kikötőkkel: Speziával, Genovával, Savonával, Ventimigliával csak a Giovi, Turchino, San-Giuseppe és Tenda meredek hágói kötik össze. Hasonlóan a keletre irányuló olasz világkereskedelem adriai kikötői: Venezia, Ancona, Bari Brindisi csakis az Appennineket átszelő pályák útján kapcsolhatják forgalmukat a nyugati hajózást uraló gócpontokhoz: Genova, Livorno Napoli kikötőihez és nyernek összeköttetést a szellemi és művészeti élet székhelyeivel: Bolognával, Firenzével, Rómával, valamint az azok között elterülő toscanai, umbriai és abruzzii ipari kerületekkel.
Ezen minden irányban fellépő természetes forgalmi akadályok legyőzése már kezdettől fogva csakis merész és költséges pályák építésével, sok és jó minőségű szenet fogyasztó, erőteljes mozdonyok alkalmazásával és a személyzetet és forgalmi eszközöket egyaránt keményen igénybe vevő szolgálattal volt lehetséges. A forgalom évről-évre fokozódó követelményeivel szemben azonban előrelátható volt, hogy a gőztechnika minden legújabb vívmányának céltudatos alkalmazása is holt pontra kell hogy vezesse a fejlesztés műszaki és gazdasági lehetőségét egy oly országban, mely szénszükségletének fedezésében majdnem kizárólagosan olyan távoli idegen országok termelésére van utalva, amelyeket tőle vagy az Alpesek, vagy tengerek választanak el.
Vissza