Az oktatás lélektanának kérdései

Előszó

Három nagyobbszabású neveléslélektani tanulmányt adunk itt közre, amelyek az Oroszországi Szövetséges Szovjetköztársaság Pedagógiai Akadémiájának kiadványában (Izvesztyija Akagyemi-i Pedagogicseszkih Nauk RSzFSzR) jelentek meg 1949- ben és 1950-ben. E tanulmányok, bár teljesen önállóan készültek, és szerzőik is részben különbözők, bizonyos értelemben összetartoznak és kiegészítik egymást. Az első tanulmány exponálja a tulajdonképpeni didaktikai problémát és feltárja annak lélektani alapjait: Hogyan kell az oktatómunka során az új tanítási anyagot ismertetni? A megfigyelésnek és felfogásnak milyen módját kívánjuk meg ilyenkor a tanulóktól? És milyen oktató eljárással könnyítjük meg számukra, hogy a megfigyelésnek és felfogásnak ezt a módját kifejlesszék és alkalmazzák? A másik két tanulmány speciálisabb kérdésekkel foglalkozik, bizonyos földrajzi és történelmi fogalmak kialakításának a problémáit tárgyalja. De a figyelmes olvasó nem vétheti el az összefüggést: az első tanulmány elvi tanulságait nyomon követheti a másik két tanulmány anyagán. A három tanulmány egységes képet ad egy fontos problémakörről: hogyan építhetünk ki új fogalmakat, sőt fogalmi rendszereket a tanítási órán - tehát a magyarázat és szemléltetés alapján? A probléma lényege éppen a magyarázat és szemléltetés összműködésén és összhangján van. A bevezető tanulmányban a tények gondos elemzése elvezet az „eleven szemlélet" lenini gondolatához. Az „eleven szemlélet"-et, amely a valóság mélyebb megismerésének előfeltétele, valahogy életre kell hívni a tanulóban az oktatás során - megfelelő pedagógiai eljárásokkal és megfelelő formában. A lenini fogalom kiterebélyesedik a tanulmányban, didaktikai és neveléslélektani távlatai feltárulnak. E tanulmányok azért is értékesek a magyar olvasó számára, mert kissé bevezetik a szovjet neveléslélektani kutatás műhelyébe. Megismeri belőle a kísérletezésnek azt a „természetes" módját, mely gondosan igazodik az oktatómunkához, s ugyanakkor azonban megőrzi a kísérlet sajátos jellegét és nem olvad bele a szokványos oktatómunkába. A kísérletek nagyon egyszerűek és a kérdésfeltevésből közvetlenül adódnak, de éppen ezért nagyon megbízhatók és a leglényegesebb pontokhoz szolgáltatnak adatokat. Meg kell még csodálnunk az elemző munkának azt az élességét, amellyel a szerzők a látszólag jelentéktelen, apró tények értelmét felfejtik és azokból is adalékokat szereznek megállapításaikhoz. A tényanyag egyetlen, mégoly igénytelen pontja sem marad megvizsgálatlanul. Vissza