Az okos sorsjátékos,

Fülszöveg

Kinek ne lennének tuti tippjei, biztos sejtései arról, melyik is az az öt vagy hat szám, amelyik most aztán már igazán sorra kerül a legközelebbi lottóhúzáson. Számítógépes szakemberek írják a legkülönfélébb szoftvereket, matematikusok sora végez valószínűség-számításokat, hogy kijátssza Fortuna éberségét. Sikerrel? Ki tudja! Mert arról még nem olvashattunk hitelt érdemlő tudósítást, hogy azok nyertek-e gyakrabban, akik tudományos alapon töltik ki szelvényeiket, vagy azok, akik mindenféle szedett-vedett intuícióra, álomfejtésre hagyatkoznak. Ezt a kis könyvecskét azoknak ajánljuk, akik inkálbb az utóbbit kedvelik - no meg azoknak, akik szeretik az érdekességeket, tisztelik történelmünk - akármilyen apró - emlékeit. Mert Ön most egy kis darabka történelmet tart a kezében, Kedves Olvasó. Egykori útmutatást arra, hogy "miként lehet a lottójátékban a legkönnyebben és a legkevesebb költséggel szerencsét találni". A könyv ismeretlen szerzője még gázlángot sem használhatott lúdtolla megvilágítására, hiszen 1847-ben adta közre csalhatatlan álomfejtéseit. S hogy kik olvashatták? Csak sejthetjük. Bizonyára elsősorban a születőben lévő városi polgárság, a kereskedők, a kézművesek. Akik vajmi keveset foglalkoztak a reformországgyűlések nemzetsors-meghatározó vitáival vagy Széchenyi európai kitekintésű gazdasági elképzeléseivel, melyekkel megvalósíthatónak gondolta a modern Magyarországot. S ki sejthette akkoriban, hogy alig néhány hónap múlva fegyverek zaja veri fel Európát, s hogy éppen Kossuth lesz az, aki a magyar forradalom és szabadságharc forgatagában elnöki rendelettel tiltja meg a lottózást. No nem azért, mert valami bűnös dolognak tartota, hanem mert annak minden hasznát az osztrák udvar söpörte be. Az a hatalom, amely ellen a magyar nemzet élet-halál harcát vívta. Azóta ugyancsak hosszú útra kényszerültünk a történelem hullámvasútján. Lehetünk büszkék, lehetünk elégedettek, s olykor talán kicsit túl gyorsan felejtők... A lottó - az elmúlt másfél évszázad tapasztalatai szerint - nincs kitéve értékvesztésnek. Bizonyára azért, mert nem több mint játék, mindig meg-megújuló reményt ébresztő szórakozás. Akár a számítógépet, akár a muzeális álmoskönyvet hívjuk segítségül. Vissza