Az ókori keleti népek művelődéstörténete II. (töredék)

Tartalom

Rövidítések jegyzéke, átírási jelek, hibák, javítások . . . XVI. lap.
BEVEZETÉS.
4. Az ó- és újtestamentum vallásos tartalmának összehasonlító vallástörténeti értéke 1-167 lap.
Forrásirodalom 1-10 lap.
a) Az istenfogalom keletkezése az izraelitáknál s fejlődése rövid átnézete
10-12. lap. Kialakulásának három tényezője, u. m.: a praedestinatio 12-13.
lap; a zsidóságnak veleszületett sajátos vallási tehetéke 13-14.lap; e második szemléltetve a prófétai felfogás tükörében 14-24. lap - és a keleti istenfogalom képzettömegének hatása az ószövetségi istenfogalom alakulására a világteremtői-, a világfenntartói-, kormányzói működés rajzában s egyes ókori keleti istenek hatáskörének, tulajdonságainak, epithetonjainak Jáhvéra való átruházásában 24-34. lap. A biblián kívüli monotheistikus törekvések s az ótestamentumi absolut vallás-erkölcsi monotheismus közötti összefüggés tagadása 34. lap. Jáhve anthropomorphistikus képzeteinek eredete 34-35. lap.
A jáhve vallás-erkölcsi tulajdonságai eredetének és értelmének magyarázata
35-40. lap.
a1) Az újtestamentum istenfogalma kialakulásának három fő forrása:
u. m. az ótestamentum, a synkretistikus kultura s a környező népies világ
vallásos terminológiája 40-42. lap. Az ótestamentum istenfogalmának Jézusi
átalakítása, újszövetségi jellege, absolut vallástörténeti értéke 42-43. lap. Az
istenfogalom kifejező képzeteinek változatos sorozata és eredete. 43-47. lap.
A buddhismus, az izlám és a keresztyénség kölcsönhatási viszonya, rövid egybevetése a monotheista istenfogalom szempontjából 47-48. lap.
b) A megváltó istenkirályság képzetének eredete 48-49. lap, jelentkezésének első formái és irodalmi bizonyságai. Az istenek személyével kapcsolódó őseredeti alakja s tükröződése az Istar alászállása az alvilágba c. mythosban 48-55. lap. Az embervilágon felül álló mythikus személyek eschatologikus működésében megvalósult formája. Az Ira mythus és a kuthai királylegenda 55-57. lap. S végül a földi királyok istenségében, az istenek által az uralkodásra való elhívása tényében, a királyi méltóságra való felavattatás
módjában s uralkodói szerepük eschatologikus festésében megnyilatkozó harmadik változata Babylonban, Egyptomban s az ókori kelet egész szinterén
57-68. lap.
b1) A világmegváltói eszme fejlődése az ótestamentumban. Az eszme
tükröződése, kifejező képzeteinek az ókori keletéivel való egyezése és végül
vallástörténeti értéke. 68 -94. lap. Jáhve mint eschatologikus isten a teremtés
harcaiban 68-72. lap. Jáhve eschatologikus szerepének elszellemesítése a késői
zsoltárokban 73-76. lap. A megváltói istenkirályság képzetének második formája és jelentkezése az ótestamentumban 76-77. lap. Az eschatologikus váradalomnak a földi királyok személyében és működésében tükröződő u. n, harmadik változata a 21, 110, 2. és 45. Zsoltár alapján 77-82. lap. E harmadik
változatnak az események tragikus láncolata által életre hivott és táplált kettős továbbfejlődési iránya. Az első a tényleges földi király személyével marad
továbbra is kapcsolva s mint ilyen minden mythikus mezétől megfosztva, a
prófétai igehirdetés hatása alatt elszellemesitve jelenik meg a 20. és 72, Zsoltárokban 82-85. lap. A második a keresztyén eschatologiának is alapjává
finomult ideális prófétai kifejezési forma, mely Ámosnál és Hóseásnál még
személytelenül, Ézsaiásnál, Jeremiásnál már személyhez kötve, Deutero-Ézsaiásnál a Jáhve szenvedő szolgája képében pedig egyenesen mint az eljövendő
igaz Messiás prototypusa jelentkezik 86-93. lap. Az ótestamentumi eschatologikus váradalom vallástörténeti értéke 93-94. lap.
b2) Az újtestamentum eschatologiája. E váradalom nemcsak a Jézus
jövőre irányuló ígéretei beteljesedését, vagy az ő parusiás beszédeit (Máté
ev. 24, Márk 13 és Lukács 21. fej.) jelöli, hanem az Idvezítő egész működése
fogalma alá vonandó 94. lap. Az újszövetségi eschatologia kifejező képzetanyagának forrásai: az ókori kelet, az ótestamentum, a görög-római világbirodalom területén kifejlődött synkretistikus kultura s a zsidó-hellenistikus
szinezetü apokryph-apokalyptikus irodalom 94-95. lap. E források közül a
két utolsó részletes ismertetése 95-102. A synkretistikus kultura eschatologikus váradalmának rajza a rosettai feliraton, az ephesusi decretumban, a
kisázsiai városok hódolat-decretumában, a halikarnassosi feliraton, az Aeneis
VI. énekében s Vergilius IV.-ik eklogájában 95-97. lap. A synkretistikus királymegváltói váradalom karakterét, bizonyos irányú bővülését mutató királycimek: az „urak ura", „királyok királya" 98-101. lap. Különböző világkorok s a földi uralkodói kultusz mellett az astralis-tellurikus jellegű istenek kultuszának is a továbbápolása 101 - 102. lap. Az eschatologikus váradalom zsidó apokryph hajtásának jellemzése 102. lap. A Jézusban megvalósult eschatologikus váradalom: az általa inaugurált üdvidő és üdvösség
újsága jelentkezik tanai újságában, evangéliuma felülmúlhatatlan vallási értékében s az ennek megbizonyításáért hozott személyi áldozatában 103-106.
lap. A Jézus személyére átruházott eschatologikus képzetek eredete, ismertetése 106-115. lap. Hogy nevezi magát Jézus? Messiásnak, prófétának, „az
ember fiá"-nak, „istenfiá"-nak, az atya egyedüli ismerőjének, a Dávid urának
106-107. lap. Működése is teljesen beleillik ez elnevezések által körülhatárolt
keretbe 108-110. lap. Páratlanul álló isten-emberi életének hatása alatt s az
ebbe vetett és ebből eredő hit ereje által hajtva követői ráruházták a már
készen álló és ismert eschatologiai váradalom minden kifejező képzetét 110.
lap. S a személye körül kialakult Krisztus-kultuszban megalkották a császárkultusz tudatos ellentétét 110. lap. Az apostolok s a hivek serege által Jézusra
ruházott megváltói cimek: a Christus, világteremtő, az Isten képmása, első és egyszülött fia. Váltságmüködésének eszköze az ő „asztala", eredménye, végre-
hajtási módja az árért való megvásárlás, a váltságdíj
lefizetése. Mint uralkodik, mint ur a császárok hamis uraságával szemben egyedülvaló, mint üdvöt ad a léleknek s hirdet az emberiségnek, mint főpap = egyedüli közbenjáró 111-115. lap. Az idvezítő 115-116. lap. Jézus népies cimei 116.
lap. Az ókori megváltói-váradalom hatása a cimeken és elnevezéseken kivül
megállapítható még az üdvidő általános rajzában, a Messiás csodás születése
tényében, életfolytatása leírásában s végül dicsőséges!feltámadásában 116-130.
lap. Az újtestamentumi eschatológia összehasonlíthatatlan absolut vallástörténeti
értéke 130. lap
c) Az isten és az ember közötti erkölcsi viszony kérdése 131-167. lap.
E viszony mérő fokai, megnyilatkozásai: az isten és az ember között kötött
szerződés, testamentum, vagy szövetség, majd az egyes ember minőségének,
viszonyának jelölései az istennel és az embertársakkal szemben, azután az
istennel való benső, lelki egyesülésre törekvés, a bűntudat mélysége s végül
az isten iránti hála és dicséret kifejezései 131. lap.
c1) Az isten és ember közötti erkölcsi viszony alakulása az ókori keleti vallásokban 131 - 146. lap. A viszony kifejezője a jogi szerződéses forma, amely
azonban a vallásos reflexió mélységében ethikai színezetet vesz föl 132. lap.
Az isten-emberi viszonynak az egyén istennel szembeni minőségére alkalmazott kifejezései: szolga, „az istenek kedveltje", „az isten fia", „az ő istene
fia" 132-134. lap. Az ember kötelességei isten iránt, amint vonatkoznak az
egyén belső értékének fokozására, majd ez értéknek az istenekkel s végül az
emberekkel szemben való helyes megnyilvánulására 134-138. lap. Az isten
és ember közötti lelki egyesülést munkáló kultikus cselekvények 138. lap. A
bün lényegéről alkotott felfogás tükröződése a különböző bünelnevezésekben
138-141. lap, az általános bűnösség hangsúlyozásában 142. lap s a bünvallomási formulákban 143. lap. Az ember háládatossága isten iránt s e hála
kifejezései 143-146. lap.
C2) Az Isten és ember közötti viszony kialakulása az ótestamentumban
146-160 lap. A viszony kifejezője a börit = szövetség forma. A börit etymologiai alapja, eredeti értelme s vallás-erkölcsi jellege 146-147. lap. Elmélyítése a prófétai felfogás által 146. lap. Az egyes ember minőségének Istennel szembeni kifejezései: szolga, „istennek kedvence", „istennek fia", „az úr szőlője", „legeltetése juha", „az úr gerlicéje" 147-148. lap Az ember értéke Istennel szemben jelentkezik az őiránta való hű kötelességteljesítés tényében, a belső sziv és lelki jóság állandó gyarapításában és a felebaráti kötelességek
pontos betartásában. 149-152. lap. Az Isten és ember közötti benső viszony
folytontartó elmélyülését munkálja Izraelben az egész kultusz berendezése
152. lap. A bűnről alkotott felfogás mint az isten és ember közötti viszony
erkölcsi minőségének szemléltető eszköze. A különböző bünelnevezések 152-
155. lap. A bünvallomások formái 155-156. lap. Az egyetemes emberi bűnösség hangsúlyozása 156. lap. Az emberi háládatosság megnyilatkozása Istennel szemben, variációi és kifejezései az ótestamentumban. 156-160 lap.
Az Isten és ember közötti ószövetségi erkölcsi viszony végső jellemzése 160 lap.
C3) Az Isten és ember közötti viszony újtestamentumi alakulása 160-167.
lap. Jézus újszövetségi viszonyt létesített Isten és az emberek között 161. lap.
Az ö szövetségviszonyának újsága és tökéletessége 161-162. lap. Az újtesta-
mentum a keresztyén hivek benső erkölcsi értékét az Istenhez és a Krisztushoz való függőségi viszonyban a köv. jelzőkkel fejezi ki: szolga, fiu, a Krisztus
ábrázatjához hasonló, az istenországa polgára, Krisztus örökös-társa, választott, elhívott, az Isten szerelmesei, szentek, a szentek társai, Isten hajléka a
szent lélekben, Isten házanépe 162-163. lap. Az embernek embertársához való
viszonya 163. lap. A keresztyén közösségbe való tartozás kegyelemeszközei:
a keresztség és az úrvacsora 163-165. lap. A bünfelfogás újtestamentumi
mélysége és komolysága 165-167. lap. Az ember hálaérzetének megnyilatkozása Isten iránt 167. lap.
5. Az ókori keletre vonatkozó tudományos irodalom története és kritikai méltatása, a kérdés magyar irodalmi
része külön bibliográfiái összeállításával. . 168-563. lap.
I.
Az ókori kelet Idegen nyelvü tudományos irodalma . 168-480. lap.
Az ismertetés haszna és fontossága 168-170. lap. Anyaga 170. lap.
Köre 170-171. lap. A tudományszak fejlődése kiemelkedő mozzanatai alapján
korszakokra való felosztása 172. lap. Az egyes korszakokon belül az anyagmegosztás részletezése és indokolása. 172-173. lap. A feldolgozás forrásai
173-174. lap.
1. Az ókori keleti tudományos irodalom Kr. sz. e. állapota 174-182. lap.
a) Állománya 174-180. lap.
Berosus és Manetho töredékeinek méltatása 174-175. lap s az ótestamentum ősfordításai: a samaritan Pentateuchus, a LXX. fordítás 175-178.
lap és magyarázó segédeszközei: a Targumim 178-180. lap.
b) Nyelvészet 181-182. lap.
A rabbiiskoláknak a héber nyelv s a rokon semi dialectusok körül
végzett első nyelvfejtő, nyelvmagyarázó és nyelvalkalmazó kísérletei 181 -
182. lap.
2. Az ókori keleti tudományos irodalom Kr. sz. u. fejlődés története 183-213. lap.
a) Az I-X.-ik század ideje 183-213. lap.
Állománya 183-197. lap.
A Talmud 183-185. lap és a Midras 185-187. lap. Az ótestamentum
eredeti héber szövegének massoretikus fixirozása 188 - 191. lap. Az ótestamentum görög nyelvű (Aquila, Theodotion és Symmachus neve alatt szereplő),
latin (Itala és Vulgata), majd syr, kopt és ethiop nyelvű fordításai 191-195.
lap. Origenes Hexapla-ja 195-197. lap.
Nyelvészet . . . . . . , . 197-200. lap.
A papi körök mesterséges héber nyelvtanítási és ápolási törekvései. Flavius
Josephus és Alexandriai Philo héber nyelvismeretei 197-198. lap. A Talmud
grammatikai adalékai és a massoréták nyelvészeti munkássága 199. lap. Keresztyén tudósok: egy Origenes és Hieronymus héber nyelvi jártassága 199 -
200. lap
Általános kulturhistoria 201-203. lap
Josephus és Philo irodalmi működésének általános kultúrtörténeti jellemzése 201-203. lap.
Az Ótestamentumi theologiai tudomány kezdetei. . 203-213. lap,
A tudományos theologiai munkásság létrejöveteli oka, fölvirágzásának
hajtó érdeke és különböző tudománycsoportokra való fölosztása 203-204. lap.
1. A bevezetéstan, exegesis és biblica theologia első tudományos kísérletei 204-212. lap.
A bevezetéstan nevének eredete, anyaga, módszere, első képviselői:
Adrianos, Tychonius, Augustinus, Eucherius és Junilius Afrikanus 205-206.
lap. A hermeneutika formai alakulatai, módszere 206-208. lap. Az ótestamentum első magyarázatos kisérletei, Iraeneus, Tertullianus, Origenes, az antiochiai
exegetikai iskola, Augustinus, Hieronymus, exegetikai anyaggyüjtemények
208-212. lap.
2. Az archeologia első kezdetei 212-213. lap.
Az archeologia köre, felfogó elve, módszere 212. lap. Képviselői Cäsareai Eusebius és Epiphanius 212-213. lap.
3. Az orientaliák X-XVI. századbeli művelésének időszaka 213-250. lap.
a) Állománya 213-231. lap.
Az ótestamentum arab, syr, latin nyelvű fordításai és a három világnyelven : németül, angolul és franciául eszközölt átültetések 213-229. lap. A
Korán első kinyomatása és a nyugati kultura ismeretkörébe való belejutása
229-231. lap.
b) Nyelvészet. A grammatika és lexicografia igazi kezdetei 231-236. lap.
1. Általános nyelvészeti kutatások 231-235. lap.
Az arab nyelvészet módszerével dolgozó középkori zsidó rabbik héber
nyelvi tudós feldolgozásai 231-233. lap. Az első humanista műveltségű keresztyén tudósok héber nyelvészeti kisérletei 233. lap. Az első hébernyelvi
szótárak készítése és értéke 234-235. lap.
2. Az összehasonlító nyelvészeti munkásság kezdetei . 235-236. lap.
c) Kulturhistoria 237-239. lap.
Középkori rabbik általános kulturhistoriai jellegű működése s annak
értékelése 237-239. lap.
d) Az ótestamentumi theologiai tudomány korszakunkbeli
fejlődéstörténete 239-250. lap.
A bevezetéstan gyenge előhaladása. Santes Pagninus és sienei Sixtus
239-240. lap Az exegesis és a biblica theologia fejlődése. Nicolaus de Lyra
működése 240-242 lap. A szövegkritikai munkásság állapota korszakunkban
242. lap Az archeologia 243. lap. A vallástörténet helyét elfoglaló apologetikai kutatások ismertetése a keresztyénség első elterjedése óta időszakunk
végéig 243-249. lap. A vallástörténet leíró formájának első kisérletei. 249-
250. lap.
4. Az ókori keleti tudományos irodalom fejlődéstörténete
a XVI-XVII. sz. közepéig terjedő időszakban . 250-285. lap.
a) Állomány 250-257. lap.
A szövegkritikai munkásság jelentékeny elöhaladása s ennek alapján
javított héber bibliák kiadása 250-252. lap. A bibliafordítások további története: latin nyelvű ótestamentum fordítások 252-253. lap, német bibliafordítások 253-254. lap, angol és francia nyelvűek 254-255 lap. Nyomtatott Korán
kiadások és Marraccius latin nyelvű Korán fordítása 255-257. lap.
b) Nyelvészet 257-270 lap.
Általános nyelvészeti kutatások 257-267. lap.
A nyelvkutatások köre, módszere 257. lap. Héber grammatika- és szótárirók 257-260. lap. Az arab nyelv első keleti grammatikusai és lexicografusai 261-262. lap. Az elsö európai arabologusok, Th. van Erpe (Erpenius)
263-264. lap. Keleti syr grammatikusok és szótárirók 264-265. lap. Isaac
Sciadrensis Maronita syr grammatikája 265. lap. Az ethiop nyelv tudományos
feldolgozási kísérletei és H. Ludolf 265-267. lap.
Nyelvösszehasonlító kutatások 267-270. lap.
Az összehasonlító nyelvkutatások köre, módszere és korszakunkbeli
kísérletei. 267-270. lap.
c) Általános kulturhistoria 270-272. lap.
Jellemzése és kisérletei 270-272. lap.
d) Az ótestamentumi theol. tudományok fejlődése . . 272-285. lap.
Bevezetéstan 272-273. lap.
A bevezetéstan kritikai müvelésének kezdete, az irodalomkritikai irány
lassankénti kialakulása s főbb képviselői 272-273. lap.
Az exegetikai és biblica theologiai irodalom fejlődése 273-278. lap.
A reformáció hatása az exegesis magyarázó elvére, módszerére, tudományos karakterére 273-274. lap. A reformátorok és követőik mint exegeták
274-276. lap. Calvin és Melanchton mint első biblica-theologia írók 277-
278. lap.
Az ótestamentumi szövegkritika fejlődése . . . 278-280. lap.
A reformáció kettős hatása a szövegkritikai munkásságra, előmozdító
és megkötő befolyása s a két irány képviselői, Flacius, J. Buxtorf, Cappellus,
Morinus és J. Clericus. 278-280. lap.
Az archeologia állapota és haladása korszakunkban 281-282, lap.
Az archeológiai kutatás körének bővülése, módszerének tisztulása. Főképviselői: A. Montanus, J. Spencer, S. Bochart, A. Relandus 281-282. lap.
A vallástörténeti irodalom 282- 285. lap.
A reformáció és a vallástörténet helyét elfoglaló apologetika kölcsönhatási viszonya 282-283. lap. Az apologetika behatóbb jellemzése s két kiemelkedő képviselője: H. Grotius és Bl. Pascal. 284-285. lap.
5. Az ókori keletre vonatkozó tudományos irodalom fejlődése a XVII. sz. közepétől a XIX. század közepéig terjedő időszakban 286-366. lap.
a) Állománya . . 286-329. lap.
Az ótestamentum eredeti szövege helyreállítására irányuló gyűjtő munkásság. B. Kennicott, de Rossi, Fr. Houbigant 286-287. lap. A bibliafordítá-
sok további története, latin 288. lap, német 289-291. lap, angol 291-292. lap
francia nyelvű bibliafordítások 292-293. lap. A korán további európai kiadásai és modern nyelvekre való átültetései 293-294. lap. Az állomány megbővülése az ókori keleti emlékek felfedezése által 294-316. lap. Az emlékek
megoszlása helyi és népességi csoportok szerint 295. lap. A sumir emlékek
295-296. lap. Az Egyptom területéről előkerült emlékek 296. lap. A kaukázusi népcsoporthoz tartozó emlékek 296. lap. Az ókori keleti emlékek semi
csoportja 296-297. lap. A praeindogermán népek felszinre vetett emlékei
297-298. lap. A felfedezések története. Babylon, Ninive, Telloh, Nippur és
más romterületek kiásása a régi sumir-babyloni és assyr világbirodalom területén 298-302. lap. Egyptom archeológiai feltárása 302-306. lap. Az Elamban, a hittita birodalom egykori területén és Kis-Ázsiában végzett ásatások
és felfedező utazások története 306-309. lap. Az égei szigettenger nagyobb
szigetein: Kréta, Rhodos és Cyprus szigetein talált emlékek összegyűjtése
309. lap. Az arábiai felfedezések története 309-311. lap. Palesztina emlékeinek feltárása 311-314. lap. Az aram nyelvű és eredetű emlékek megtalálása
314. lap. A főbb közép-ázsiai kutatások ismertetése 314-316. lap. Az emlékek megfejtése 316-329. lap. Az ékirás megfejtése. Grotefend, Rawlinson,
Hincks, Norris, Oppert és Schrader 317-322. lap. Az egyptomi hieroglyph
irás megfejtése. Champollion és követői 322-325. lap. Az elamita irásrendszer megfejtése 325-326. lap. A hittita feliratok megfejtési kísérletei 326-
328. lap. A krétai irásrendszer megfejtetlensége 328. lap. A közsemita írással
irott semi nyelvemlékek közérthetősége 328-329. lap. Az ókori keleti emlékek
tudománytörténeti szempontból való csoportosítása 329. lap.
b) A nyelvészeti kutatások állása korszakunkon belül . 329-341. lap.
Általános nyelvészet 329-339. lap.
A héber nyelvészet mezején a hagyományos nyelvészeti s az összehasonlító nyelvtörténeti iskola küzdelme kiválóbb képviselőik irodalmi működésében szemléltetve 329-335. lap. Korszakalkotót jelent Schultens és a hollandi iskola munkássága 332-335. lap. Az arab nyelv grammatikai és lexicografiai feldolgozásai. Itt is döntő befolyású Schultens nyelvészeti iránya, melyet a modernek, mint Michaelis, Willmet, Scheidius, Freytag követnek 335-337. lap. Az aram nyelv grammatikai feldolgozásai 337. lap. A syr nyelv
körül folyt kutatások. 337-338. lap. Az egyptomi nyelv tudós feldolgozásának
első kísérletei 338-339. lap.
Az összehasonlító nyelvészeti munkásság fejlődése
korszakunkban 339-341. lap.
A bibliai héber nyelv bevonása a világi nyelvek és nyelvészet keretébe
339 lap. A semita nyelvcsalád kikerekedése 339. lap. A héber ősnyelvi karakterének hibás hypothesise 340. lap. Schultens és Gesenius összehasonlító nyelvészkedése 339-341. lap
c) A kulturhistoriára vonatkozó tudós kutatások ismertetése és méltatása 341-344. lap
Történet 341-344. lap
A történetirás általános jellemzése 341-342. lap, s anyaga szerint két
csoportra való felosztása 342. lap. u. m.:
1. A biblián kívüli ókori keleti népek történeti életére
vonatkozó müvek felsorolása 342-343. lap.
2. Az ótestamentum történeti anyagának historiographiai
feldolgozása 343-344. lap.
A kulturhistoria többi részei 344. lap.
d) Az ótestamentumi theologiai tudományok fejlődése korszakunkban 345 - 366 lap.
Bevezetéstan 345-349 lap.
A kritikai szellem teljes uralomra jutása s az irodalomkritikai módszer
végleges kialakulása. E processus érdekes küzdelme s kiválóbb képviselői:
Carpzow, Herder, Eichhorn, De Wette és Ewald. 345-349. lap.
Biblica theologia 350-353. lap.
A biblica theologia fejlődésének előmozdítója 350. lap. A dicta probantia szerepe 350. lap. A tudományszak története. Zachariae, Ammon, Gabler,
Oehler, Schultz, Smend, Stade, Marti, König bibl. theologiája 350-353. lap.
Exegesis 354-359. lap.
Az exegesis módszerének eltolódása a grammatiko-historiai módszer
felé. Karakterének elmélyülése 354. lap. Az exegesis elvi része körül folyó
tudományos munkásság 354 -355. lap. Az exegesis jelesebb képviselői: Cocceius, Grotius, Camp. Vitringa, Semler, J. D. Michaelis, Rosenmüller, Gesenius
355-358. lap. Újabb exegetikai gyűjtő munkák: a Knobel és Keil-Delitzschféle 358-359. lap.
A szövegkritika elöhaladása korszakunkban . . 359-362. lap.
A protestáns orthodoxismus szövegkritikai képviselői: Calovius, Carpzow
359-360. lap A kritikai elv diadala Whiston, Turretin, Kennicott, Hupfeld,
De Wette, Bleek és Gesenius működésében 360-362. lap.
Az archeologia fejlődése korszakunkban . . 362-363. lap.
A módszer új alakulása, új anyag felszinre kerülése s a tárgykör bővülése. 362. lap De Wette, Ewald s mások archeológiái 363. lap.
A vallástörténet állapota korszakunkban . . . 364-366. lap.
Az apologetika szerepének aláhanyatlása s feladatának a dogmatika által
való átvétele 364. l. A leiró vallástörténet rendszeres megjelenése 364-365 l.
A túlzó vallástörténeti mythizálás esetei 365-366. lap.
6. Az ókori keletre vonatkozó tudományos irodalom legújabb állasa és problémái 367-480 lap.
a) Állomány 367-385. lap
A biblia eredeti szövegére vonatkozó újabb kutatások s ezeknek megfelelő újabb héber bibliakiadások 367-369. lap. A Korán körül folyó legújabb tudományos munkásság ismertetése 369-370. lap. Az ókori keleti emlékek tudós feldolgozása 370-385. lap. Az emlékek archeológiai és epigrafikus
kezelése 371 - 372. lap. Az emlékek állagát megismertető muzeumi katalógusok szerepe és értéke 372. lap. Az ékiratos emlékek ék- és átiratos publikációi 372-374. lap. Szövegeket megfejtő kiválóbb tudósok 375 lap. Az emlékek kiadására és feldolgozására szolgáló folyóiratok és gyűjteményes müvek 375-379. lap. Az egyptologiai anyag közreadása 379-382. lap. Az elamita irodalom emlékeinek a kiadása és feldolgozása 382. lap. A hittita-urartui népek emlékei kiadásával és értékesítésével foglalkozó művek 382-384 lap.
Semi feliratok gyűjtő munkái 384-385. lap. '
b) A nyelvészeti kutatások legújabb állása és problémái . 385-416. lap.
Az egyes ókori keleti nyelvek külön feldolgozásai . 385-407. lap.
A héber nyelv önálló legújabb grammatikai feldolgozásai. Gesenius
Ewald, Olshausen, Stade, König, Kautzsch grammatikái, nyelvészeti részlet
kutatások és szótári művek 386-390. lap. Az arab nyelv grammatikai és
lexicografiai feldolgozásai 390-392. lap. Aram nyelvészeti munkák 392 lap
A syr nyelv körül folyó legújabb nyelvészeti kutatások. 392-393. lap. Az éthiop
nyelv feldolgozása 393-394. lap. Az assyr-babyloni nyelv grammatikai és
szótári felépítéséhez vezető nyelvészeti kutatások. Oppert, Hincks, Sayce,
King, Scheil, Meissner, Ungnad, Fossey, Lenormant és Frd. Delitzsch működése 394-396. lap. A samaritán nyelv grammatikája 396-397. lap. Az egyptomi nyelv rekonstruáló törekvései. E. de Rougé, V. Loret, A. Erman, Sethe,
Brugsch, Möller és mások nyelvészeti kutatásai 397-398. lap. A sumir nyelv
felfedezésének és valóságos nyelvjellege elismertetésének irodalmi küzdelme
398-399. lap. Grammatikai rendszerének és szókincsének tisztázottsága 400.
lap. A körülötte folyó nyelvészeti kutatások ismertetése és kritikai méltatása.
400-403. lap. Sumir ékiratos ideogramma gyűjtemények 403-404. lap. Valóságos szótári művek 404-405. lap. A kaukázusi nyelvcsaládhoz tartozó elamita, kassita, hittita-mitanni, etrusk és bask nyelvek nyelvészeti feldolgozásai
405-407. lap.
Az összehasonlító nyelvészeti munkásság kritikai jellemzése 407-416. lap.
Az összehasonlító nyelvészeti módszer alkalmazásának eredményei
407- 408. lap. A nyelvrokonság esetei: A semi nyelvcsalád körül folyó összehasonlító nyelvészeti munkásság irodalmi termékei. Nöldeke, König, Barth,
Zimmern, Brockelmann 409 - 410 lap. Az egyptomi nyelv viszonya a semi
nyelvcsaládhoz. Benfey, Erman, Ember 411. lap. A sumir nyelv ural-altai
karakterének a bizonyítása 411. lap A kaukázusi nyelvek összehasonlító alapon való tárgyalása 412. lap. Az ókori keleti nyelvek közötti nyelvérintkezés
esetei: A semi nyelveknek a héberre gyakorolt hatásai 412. lap. Egyptomi,
hittita-kaukázusi és sumir nyelvhatás a héberre 413. lap. Az ókori keleti nyelveknek a héber nyelv részéről történt befolyásolása 413-414. lap. A sémita
nyelvcsalád s a földközi tenger melléki indogermán kultura kölcsönhatása 414.
lap A sumir nyelv hatása az assyr-babylonira 414 lap. A sumir és semi
babyloni müveltségkör kaukázusi hatása, irodalmi feldolgozásainak méltatása
414-415 lap A sumir nyelv befolyása Egyptomra s az indogermán nyelvcsaládra'415. lap. Assyr-babyloni nyelvhatások az ural-altai nyelvekben 415.
lap. Árja és kaukázusi elemek jelenlétének megállapítása ugyanott 415-416. lap.
c) A kulturhistoriára vonatkozó tudós kutatások kritikai is-
mertetése és méltatása 416-446. lap.
Politikai történet 416-430. lap
A történetírás pragmatika-oknyomozó jellege. Anyagának megbővülése, helyi és idői kiterjedése; feldolgozásainak három csoportba való tagolása 416-417. lap
1. Az egyes ókori keleti népek történetének tudományos feldolgozásai 417-422. lap.
Sumir-assyr-babyloni történetírás. 417-418. lap. Az egyptomi történet legkiválóbb feldolgozásai 418-420. lap. A hittita történetírás irodalmi productumai 420. lap. Az egyes semi népek történeti életéről szóló müvek 421-422. lap.
2. Izrael története jelesebb feldolgozásai . . . 422-428. lap.
Az izraelita történetírás három fő typusa és képviselőik 422-428. lap.
3. Az ókori kelet egyetemes történetének tudományos
rajzai 429-430. lap.
d) Az írásra vonatkozó kutatások kritikai ismertetése 430-434. lap.
Az assyr-babyloni ékírás jellemzése 430-432. lap. Az egyptomi írásrendszer változatainak főbb elemző feldolgozásai 432. lap. A többi ókori keleti
írásrendszer egymás közötti összefüggése s a héber-phöniciai abéce kifejlődésére gyakorolt hatása. 432-434. lap.
e) Az ókori keleti irodalomnak tudományos irodalomtörténeti
feldolgozásai 434-436. lap.
A Sumir-assyr-babyloni, egyptomi, arab és syr irodalom anyagának irodalomtörténeti összefoglalásai 434-436. lap.
f) Az ókori keleti népek tudós tevékenységét tárgyaló művek 436-439. lap,
Az astral-mythologiai világnézet jelenlétét, az astronomiai, astrologiai
ismeretek s a rajtuk nyugvó naptár, a mathematika, jogtudomány, orvostudományi ismeretanyag problémáit tárgyaló modern tudós müvek 436-439. lap.
g) Az ókori keleti vallások tudományos feldolgozásai . . 440-444. lap.
Eredeti vallásos szövegkiadványok a sumir-assyr-babyloni vallás köréből 440-441. lap. Emlékek képies reprodukciói és önálló vallástörténeti feldolgozások 441-442. lap. Az egyptomi vallás szövegkiadványai és fejlődéstörténeti feldolgozásai 442-443. lap. A semi népek vallásos életéről szóló önálló becsű müvek 443-444. lap.
h) Az ókori keleti művészetről szóló tudományos művek
ismertetése 444-446. lap.
i) Az ótestamentumi theol. tudományok legújabb állása és
problémái 447-480. lap.
Bevezetéstan . 447-459. lap.
Az irodalomkritikai irány delelőre jutása Kuenen, Gráf és Wellhausen
müködésében 447-449. lap. Forráselemzői szempontból való jellemzése
449-451. lap. Az irányzat által konstruált vallástörténeti fejlődéskép 451-452.
lap. Az iskolához tartozó theologusok bevezetéstani kutatásai 453. lap. Közvetítő művek, katholikus írók isagogikái. 453-454. lap. Az irodalomtörténeti
irányzat felmerülése 454. lap, jellemzése 455-458. lap. Az irodalomkritikai
iskolával való mérkőzése, amazt megkorrigáló törekvései s főbb képviselői
458-459. lap.
Az exegetikai irodalom kritikai ismertetése és méltatása 459-463. lap.
Az exegetika felfogásbeli megbövülése a vallástörténeti nézőponttal,
módszerének új átalakulása 459-461. lap. Konzervatív orthodox termékei, a
formai kritika exegetikai hajtásai s a vallástörténeti iskola exegetikai tarmelése 461-463 lap.
A szövegkritikai kutatások jellemzése . , . 463. lap.
Az archeológiai tudomány legújabb állása . . 464-466. lap.
Az archeologia elvének megtisztulása, módszerének végleges kialakulása,
tudományos karakterének elmélyülése és új eredményei 464. lap. Jelesebb
termékei 464- 465. lap. A bibliai szótárak (lexiconok) felsorolása. 465-466. lap.
A vallástörténeti kutatások legújabb állása és problémái 467-480. lap.
A vallástörténet modern kialakulási processusa 467. lap. Különbözése
a régitől kutatási köre, methodusa, értékelési normája és eredményei alapvető
fontossága által 467. lap. Köre egyetemessége s az ezt bizonyító vallástörténeti müvek 467-470. lap. Módszerének összehasonlító vallástörténeti módszerré való átalakulása s ez átalakulás jellemző irodalmi bizonyítékai 471-473.
lap. A vallástörténeti értékelés újsága: a vallásos eszme egyetemes fejlődéstörténete, az isteni kijelentés ténye s a keresztyénség absolut vallás jellege
473-477. lap, A vallástörténeti kutatás alapvető eredményei, lefektetve irodalmi alkotásokban 477-480. lap. A vallástörténet helyzete a theologiai kutatás egyetemességében 480. lap.
II.
Az ókori kelet magyar eredetű tudományos irodalma . 481-563. lap.
A feldolgozás haszna, fontossága 481-482. lap. Az állomány körülhatárolása 482. lap, felosztása 482-483. lap. Értékelési lehetősége, forrásai
483 lap.
1. Bibliai nyelvészet . 484-520. lap.
a) Állománya . 484-492. lap.
b) Összehasonlító vonatkozása, jellege, eredményei . . 492-520. lap.
A régi magyar ókori keleti vonatkozású összehasonlító nyelvtörténeti
kutatás jellemzése 492-494. lap. Művelői működésének kritikai ismertetése
és méltatása 494-500. lap. Eredményeik az összehasonlító módszeres nyelvészeti kutatás világában 500-503. lap. A sumir nyelv ural-altai szerkezetének
újabb, kiegészítő bizonyságai 503-513. lap. Semi kölcsönszavak jelenléte az
ural-altai nyelvekben 513-516. lap. Újabb keletű internacionális jellegű semi
kölcsönszavaink 516-520. lap.
2. Bibliai magyarázó irodalom . . 520-550. lap.
a) Bibliafordítások 520-525. lap
b) A bibliafordítások kritikai irodalma 526-527. lap.
c) A bibliai magyarázó irodalom (exegesis) 527-550. lap.
3. Vallástörténeti irodalom . .551-558. lap.
4. Általános jellegű irodalom 558-563. lap.
Index 564. kk. lap.

Témakörök