Az ókori Kelet nevelése

Előszó

Dr. Bognár László írásai napjainkig a neveléstörténet fehér foltjaihoz tartoztak. Már az „Új Pedagógiai Szemlében" megjelent részletek, önálló tanulmányok felhívták a tanárképző intézményekben oktatók figyelmét e hiányt pótló írások értékére.
Személyemben a lektor örömmel látja együtt a múltról a mának szóló írásokat. Helyzetem részben könnyű - miszerint a szerző állandó önkontrollal fogalmaz másrészt nehéz, ugyanis az „Ember- és természetközpontú pedagógia nyomában" c. írásában felteszi a kérdést, időszerű-e vajon ma a régmúlt évezredek szemléletét, törekvéseit áttekinteni, s hogy mire hívhatják fel az oktatással és neveléssel foglalkozók figyelmét az ókori Kelet nevelői. A kérdésfeltevésre a tanulmányban, s az elsőt követőkben is a szerző - szinte helyettem - világos választ ad a kérdésre. A feldolgozás módjára is felhívja a figyelmet mintegy óvó felszólítással: „Nehézségünk adódhat abból, hogy a keleti kultúra hagyománykincsei mélyebben fonódnak össze a folklórral, a babonás elemekkel. De ez ne tévesszen meg, ne riasszon vissza, mert nélkülük olyan ismeretekkel leszünk szegényebbek, amelyeket sok kiváló képességű ember mérhetetlen energiával és évezredeken keresztül alakított ki."
A nevelés történetének e területe méltatlanul került háttérbe. Aki elolvassa a keleti kultúráról írottakat, megtalálja bennük a mai helyes nevelési törekvések gyökereit, de rábukkanhat mai nevelési „vétkekre" is, s erre a szerző több helyen felhívja a figyelmet (pl. érzelmi tudás fontossága, egyéni világkép és életmód, önmegvalósítás stb., illetve ezek figyelmen kívül hagyásai, hibái).
Dr. Bognár László írása stílusában, szerkezeti felépítésében a hozzá illő illusztrációkkal együtt korrekt, hozzáértő szerzői munka. Önálló jegyzetként, szakirodalomként a tanárképző intézményekben, valamint a középfokú pedagógiai asszisztensek képzésében is hiánypótló kötet lesz. Vissza