Az ókori görög irodalom története I. (töredék)

Előszó

Részlet a könyvből:

Amikor az indoeurópai népcsaládhoz tartozó görög törzsek az i.e. III. és II. évezred fordulója táján megkezdték észak-déli irányú benyomulásukat a Balkán félszigetre, a társadalmi és kulturális fejlődésnek sokkal alacsonyabb fokán álltak, mint Mezopotámia, Egyiptom vagy Kréta népei.
Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában a bővízű folyóktól táplált síkságok természeti gazdagsága, Kréta s a Földközi-tenger partvidékének települései számára földrajzi fekvésük segítette elő a termelés és az anyagi kultúra gyorsabb fejlődését. A mezőgazdaság, az ipar és a hajózás tökéletesítése a társadalmi viszonyokat is megváltoztatta: az ősközösségi rendet rabszolgatartó osztálytársadalom váltotta fel; az "istenkirályok" uralma alá vetett közösségeket merev barázdák tagolták kasztokra. A termeléssel szoros kapcsolatban álló természettudományok (földrajz, csillagászat, mértan, öntözési és építési technika) mellett az irodalom és a képzőművészet is magas szintre emelkedett. Babilon, Ninive, a krétai Knósszosz és az egyiptomi építészet, szobrászat, festészet és kézműipar emlékei érzékeltetik a tartalmi monumentalitást és a formák gazdagságát; a sumér-akkád s egyiptomi költészet és próza fennmaradt töredékei ugyancsak kulturális virágzásról tanúskodnak. A monumentalitás azonban vad és kegyetlen fantasztikummal forrt össze: a mezopotámiai és egyiptomi kultúrát szükségképpen telítette az uralkodó osztály embertelen-misztikus világszemlélete, a krétai művészetben viszont a rablókereskedő királyság teljhatalmú urainak világiasabb derűje és szigorú ravaszsága fejeződött ki. Vissza