Az okkult az orosz és a szovjet kultúrában

Fülszöveg

A kilencvenes években, a kommunizmus bukása után Oroszországban egyszeriben újraéledtek és elképesztő népszerűségnek örvendtek mindazok az okkult, ezoterikus, „titkos" tanok és eszmék, amelyek a XX. század elején - és már korábban is - nagymértékben hatottak az orosz szellemi életre és sok nagyszerű művész munkásságára. A legjelesebb nyugati russzisták 1991 júniusában a Fordham Egyetemen konferenciát tartottak erről a kérdésről, s ennek anyagából nőtt ki egy vaskos kötet (melyből mi válogatást adunk közre). A tanulmányok feltárják az orosz szabadkőművesség, teozófia, antropozófia, kozmizmus stb. gyökereit, hatásait, kimutatják a „titkos" tanok beépülését a kommunista ideológiába és a „szocialista realizmus" művészetébe, és választ keresnek arra a kérdésre, hogy milyen lelki-szellemi - és társadalmi - igényeket elégítenek ki az okkult eszmék.
S ezek ismeretében mélyebben megérthetjük az orosz irodalom számos ragyogó alkotását - Dosztojevszkij, Belij, Brjuszov, Bulgakov, Platonov és mások műveit, vagy éppen Eisenstein filmjeit, Vrubel festményeit. Míg a leginkább Blavatszkajához, illetve Steinerhez kapcsolódó teozófia és az antropozófia eszméi már nálunk is hozzáférhetők az ezotéria iránt spirituálisán vonzódó vagy tudományosan érdeklődő olvasók számára, a kötet szerzői néhány olyan témával is behatóan foglalkoznak, amelyek Magyarországon még jóformán teljesen ismeretlenek - ragyogó tanulmány szól Nyikolaj Fjodorov XIX. századi orosz filozófusról, aki minden valaha élt ember feltámasztásának ügyét hirdette, a kozmizmusról, amely a XX. század legnagyobb hatású - és talán legnagyobb veszélyeket hordozó - orosz filozófiai irányzata, és a kilencvenes évek okkult reneszánszáról, amely megmutatta, hogy a kommunista ideológia kérge alatt (vagy épp abban megbújva) Oroszországban mindig is tovább éltek és hatottak nemcsak a pravoszlávia és a népi vallásosság elemei, hanem a legkülönbözőbb „titkos" tanítások is. Vissza