Előszó
"Amit korábban megírlak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk." (Rm 15,4)
Tudom, hogy a bibliai vers magára a Bibliám vonatkozik mint...
Tovább
Előszó
"Amit korábban megírlak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk." (Rm 15,4)
Tudom, hogy a bibliai vers magára a Bibliám vonatkozik mint írásokra, amiből tanulni lehet és kell. Én mégis hadd vonatkoztassam a Kedves Olvasó előtt a következő lapokon megismerendő írásra. A 60-as, 70-es évek fordulóján egy neves írónk azért választotta regénye témájául a protestáns gályarabok történetét, hogy általuk felmutassa egy hitetlenné és hűtlenné vált generációnak a hit és a hűség győzelmes erejét. E könyv írójának, aki szereti odaadóan szülőföldjét, népét, anyaszentegyházát, az a célja, hogy aminek utánajárt, amit szorgalmasan összegyűjtött, amit hitelesen elénk tár, az szolgáljon a mai okányiaknak és érdeklődő Olvasónak tanulságul.
A török hódoltság és az azt követő rác dúlás után 1715-től folyamatos Okány község, és benne a református egyházközség élete. A főleg e 280 évet bemutató krónika, bár több fejezetre tagolódik, csak két lényeges irányultság mutatható ki belőle. Az első a fejlődésé, a növekedésé, a küzdelmes és reményteljes harcé az életért a természet erőivel, a betegségekkel szemben a Sárrét szélén. A község lakossága gyarapszik, kinövik templomukat, a gyerekek az iskolákat, építenek, javítanak, hálát adnak, és újra építenek. Ki tudják heverni az első világháború borzasztó véráldozatát is. - A második irányultság a romlásé, a fogyásé, az öregedésé. Vannak ebben is hullámzások, mint az elsőben is, de az utóbbi 40-50 esztendőről ez derül ki a dokumentumok alapján. Mindez nem csak az egyházközségre igaz, hanem bizonyos mértékben az egész községre is.
Vigasztalást és reménységet abból meríthet az olvasó, amit szerzőnk szép magyarsággal arról a hősi korról ír, amikor hittel és hűséggel, szinte egy nagy család tagjaiként éltek az okányiak a többségi református gyülekezetben. Nem reménytelen az okányi egyházközség helyzete, mint a falué sem, de a követendő irány megválasztásának itt van a sürgető ideje. Ebben nagy segítség ez a könyv. A próféta szava legyen bíztatás: "Nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi törvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek!" (Jer. 6,16)
Legyen áldás e könyvön, hogy betöltse küldetését - s legyen áldás az okányi református szent eklézsián.
Vissza