Az óceánrepülő

Előszó

Részlet a könyvből:
A repülő cirkusz, - Hősünk bemutatkozik. - Az izgalmas életmentés.
Ted Scott önfeledten nézte az eget s az ég tiszta kékségében ide-oda uszkáló repülőgépeket. Mintha fehérszárnyú madarak bukdácsolnának, kergetőznének a levegőben a bromvillei repülőtér fölött. Ted Scott szívéből előtört a vágy :
- Istenem, ha én is ott lehetnék köztük !
- No, én nem vágyódom a magasba - szólt Mark Lawson s nevetve nézett végig rajongó barátján. - Az ember néha nagyon is gyorsan ér földet. Nem szeretnék odaföntről egyenesen a síromba pottyanni.
- Ne hidd, hogy a repülőgép veszedelmesebb, mint az autó. S mégse gondolsz a halálra, valahányszor autóba ülsz. Pedig akkor is kockáztatod a bőrödet.
- Az más ! - ellenkezett Mark. - Ha az autóm fölborul, egy pár karcolás vagy bordatörés árán még megszabadulok a halál körmei közül. Legalább is megvan rá a lehetőség. De ha odafönt történik valami baj, nincs remény a menekvésre.
- Tévedsz barátom ! - vágott vissza Ted. - Tíz eset közül kilenc esetben megmenekülhetsz, ha nem veszted el a fejedet. Gondolj csak arra a hidegvérű fickóra, akinek a gépe a minap háromezer méter magasságban a felhők között hirtelen felmondta a szolgálatot. Azt hiszed, ő is megbénult a mótorjával együtt? Megragadta az ejtőernyőt, kilépett a repülőgépből és szépen, könnyedén - akár egy pihe - úszott a levegőben. Minden baj nélkül földet ért.
- Jó, jó ! - kételkedett Mark. - De tegyük föl, hogy az ejtőernyő megbolondul és nem akar szétnyílni. Magad is tudod, hogy elő szokott fordulni az ilyesmi. Akkor aztán szépen kiterítenek, megrendelik számodra a koszorút s barátaid körülállják a koporsódat. Vissza