Az objektivitás Mítosza?

Fülszöveg

Az objektivitás mítosza? - tettük fel a kérdést könyvünk címével.
- Bizony mítosz. Nincs objektivitás, abban csak korábbi, naiv korok gyermekei hittek - így a mi korunk büszke felnőttjeinek megfellebbezhetetlen ítélete.
E könyv szerzője - ha nem is vitatja az effajta kétkedés komoly összetevőit, mégis - első helyen arra gondol, s arra hívja fel remélt Olvasóinak figyelmét, hogy a világ, s benne a múlt megismerhetőségére vonatkozó válaszunk roppant módon annak a Kornak a szellemétől függ, amelyben élük, amelyben földi napjainkat lepergetjük.
E kötet írásai huszadik századi metszetek alapján hazánk és a nagyvilág viszonyát vizsgálják. Teszik ezt a fenti - és azokhoz hasonló - gondolatok jegyében. Tehát azon alapállásból, hogy a történet ugyan valóban nem a történelem, ám korántsem reménytelen a vállalkozás, hogy a historikus olyan történetet beszéljen el, amely a múlt valóságát (vagyis a történelmet) mennél hitelesebben idézi fel.
Nem kétséges, hogy napjaink embere szemléletében jóval távolabb van Horváth Mihály és Fustel de Coulange szemléletétől, mint azt az évtizedekben - számokkal - mérhető távolság jelzi. Nem csekély ellentmondás: úgy jutottunk ebbe a helyzetbe, hogy közben a tudomány eszköztára hatalmas mértékben gyarapodott.
Sokkal többet tudnunk, és - éppen ezért is - mindeközben lelkünk tájain igencsak megtelepedetett a kétely. A korlátlan kételyt azonban ne hagyjuk magunkon eluralkodni.
Mert Ádám tudja, hogy nem kell, nem szabad, és főleg: nem lehet feladni... Vissza