Az Ó és Új szövetségi Szentírás a Vulgata szerint III. (töredék)

Előszó

BEVEZETÉS A PRÓFÉTÁKHOZ.

A "Próféta" szó görög eredetű, s olyat jelent, ki a jövendő dolgokat előre megmondja. A héberek kezdetben a prófétákat Roim- azaz Látóknak nevezték, mivel jövendöléseiket látomások által nyerték ; később Nebiim- azaz ihletteknek, Istentől tanítottaknak neveztettek (Kir. I. 9, 9.). A választott nép között mindenkor voltak próféták (Móz. I. 2, 24. Júdás 14. 15. v. Pét. II. 2, 5. Móz. I. 20, 7. 27, 27. s követk. 49, 1. s követk. 37, 5. Móz. IV. 12, 6. 7. 8. Sirák 46, 1. Bír. 4, 4. Kir. I. 3.), de tulajdonképen való működésök a királyság behozatalával kezdődik, midőn az izraeliták Isten törvényének megtartásában lanyhábbak lettek (Kir. I. 2, 12. s követk.), és az országot az Isten és nemzet között létező közvetlen viszony felbomlásának veszélye fenyegette (Kir. I. 8, 7. 3-ik jegyz.). Ez időben társulatok- vagy iskolákban találjuk őket együtt, melyekben a tulajdonképen való jövendölésre, minthogy ez Isten ajándéka, nem képeztettek ugyan, de mégis előkészülhettek (Kir. I. 10, 5. 11-ik jegyz.) ; ettől kezdve gyakorta fölléptek, míg az ország pusztulása, melyet megakadályozni akartak, elkövetkezett, mert a megromlott nép az ő intéseikre nem hallgatott. A mint hátrahagyott írásaikból látható, föladatuk volt, egyrészt a nép szövetségét az isteni Királylyal megerősíteni, és a szorongatás idejében bizodalmokat az ő egyedüli segélyére irányzani; másrészt a gonoszságot, a színlett vallásosságot, s a mindinkább harapózó bálványozást megtorolni, s a törvénynek lélekben és igazságban való megtartására utasítani. Hogy tanításaiknak nagyobb nyomatékot szerezzenek, az engedetleneknek és megátalkodottaknak hirdették az isteni büntető Ítéletet, a jámboroknak s a szorongatásban epedő jóknak az örvendetes Ígéretet, különösen és leggyakrabban pedig a jövendő szabadítónak, s e földön az ő egyetemes, isteni országának eljövetelét ; fenyegetéseiket és ígéreteiket némelykor más népekre is kiterjesztvén. Vissza