Az nekem tetszett

Előszó

NÁDOR ILONA fotóriporteri önmagáról egy 1996-os interjúban ezt mondta rokonszenves őszinteséggel: „Például május elsejéket kellett fotózni. Az nekem tetszett. Máskülönben is olyan lélek voltam, hogy akármit kellett csinálni, az nekem tetszett."
Az interjút készítő Szarka Klára később, 2002- ben megjelent könyvében (Fotográfia nőnemben, 41. o.) így jellemzi Nádor Ilona fotóriporteri egyéniségét: „Szelíd és határozott. Látszólag törékeny, mint a nádszál, de igazából erős és szívós. Ellenáll a viharoknak. Ha választani lehet beszéd és hallgatás között, mindig az utóbbit választja. Ha nem feltétlenül kötelező az első sorban állni, inkább hátul keres helyet magának. De azért a véleménye megvan azokról, akik gyakran érdemtelenül ágálnak az első sorokban. Csak megtartja magának. Igyekszik - harc nélkül - megtalálni a neki szabott mozgásteret, ez többnyire sikerül is. Barátságos, készséges, de távolságot tart. Ki kell érdemelni a bizalmát. Szereti a fotográfiát és szeret dolgozni. Miután egész életében a fényképezés volt a mestersége, szenvedélyesen szereti a hivatását. Alázatból, szerénységből és szorgalomból leckéket vehetnének tőle a szakmából jó sokan."
Az album szinte valamennyi fényképe bizonyítja: a jellemzés pontos, lényegre törő. Nádor Ilona szakmai tudása mellett, elsősorban hivatása feltétlen és szenvedélyes szeretetével érte el, hogy bárhová vezérelte is a szerkesztői akarat, érvényes riporttal tért vissza.
A titka, úgy gondolom, végtelenül egyszerű, ott rejlik abban az „akármit kellett csinálni, az nekem tetszett" kijelentésében. Ezzel az előzetes feltételeket nem szabó magatartással érte el azt az alapvetően fontos célt, amit Jean Renoir filmrendező így fogalmazott meg: „A lényeg az, hogy a szerzőnek sikerült önmagát tökéletesen kifejeznie, s egyfajta lelkesültséggel azonosulnia tudott a témájával." Ezzel pedig „alkalmat ad a közönség számára, hogy megtalálja a szerzőt".
Ez a kapcsolat szerző és néző között, amire titkon minden fotóriporter vágyik, mert számukra munkájuk beteljesedését jelenti, nemcsak akkor élt, amikor a Nők Lapja hétről hétre (negyven esztendeig!) közölte Nádor Ilona riportjait, arcképeit, divatfotóit, hanem ma is. Erről bárki meggyőződhet, amikor az album oldalain találkozik az évtizedekkel ezelőtt készült felvételekkel.
Vissza