Az MSZMP negyedszázados tapasztalatai a pártegység erősítéséért folytatott küzdelemben (minikönyv)

Előszó

Részlet a könyvből:

"A marxista-leninista pártok, köztük a mi pártunk történelmi tapasztalatai egyértelműen igazolják, hogy csakis az eszmeileg, politikailag, szervezetileg és cselekvésében is egységes, a demokratikus centralizmus alapján működő és a tömegek bizalmát élvező párt képes betölteni a munkásosztály forradalmi élcsapatának szerepét.
Az elvi egyetértés feltétele, hogy a párt azokat tömörítse soraiba, akik magukévá vallják forradalmi elméletünket. Erre az alapra épülhet a politikai azonosulás, amely a párt tagjainak elkötelezettségében, a munkásosztály céljainak, a társadalom egyetemes érdekeinek egyöntetű megítélésében és vállalásában jut kifejezésre. Az egységnek testet kell öltenie a párt szervezeti életében és a közös cselekvésben is.
A felszabadulásunktól eltelt időszak tapasztalatai megerősítik azt az általános érvényű lenini igazságot, hogy a pártegység a munkáshatalom kivívásának és szilárdságának, a vezető szerep érvényesülésének, a tömegkapcsolatoknak, végső soron a szocializmus sikeres építésének alapkérdése.
Több évtizedes harcunk sikerei és kudarcai egyaránt megmutatták: ha pártunk egységes, ereje meghatványozódik, eredményesen képes megoldani feladatát; ha sorait széthúzás osztja meg, elveszíti erejét.
Hazai és nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy különösen bonyolult politikai helyzetekben az egységes vezetés hiánya a frakciózásnak kedvez, elbizonytalanodást idéz elő a párt soraiban; a tagság ilyenkor laza vitatkozó csoportokra bomlik, lehetetlenné válik a következetes, egyértelmű fellépés. Megosztottsághoz vezethet az is, ha a felső szintű vezetésnek az álláspontok közelítéséért tett erőfeszítéseit az alsóbb szinteken keresztezik, nem hajtják végre a központi szervek döntéseit. Mindez csökkenti a kommunisták tekintélyét, és olyan súlyos feszültségeket is okozhat, amelyek megoldása az egész pártot komoly próbára teheti. Erre a nagy történelmi tanulságra figyelmeztetett Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság 1978. áprilisi ülésén, amikor hangsúlyozta: "Ahhoz, hogy a nép egységes maradjon és egységében még összeforrottabb legyen, mindenekelőtt a pártnak kell egységesnek lennie. Pártegység nélkül a nép sem lehet egységes." Ezt világosan tanúsítják a mögöttünk levő évtizedek, amelyeket ebből a szempontból joggal tekinthetünk a párt egységéért vívott szüntelen harc útjának." Vissza