Az ítélet

Fülszöveg

Azt mondják: minden ember sorsa kész regény, ha megfelelően választjuk ki az ábrázolni kívánt életút fordulópontjait. Különösen így van ez olyan korszakokban, amikor az egyén sorsválasztásába a külső erők durván beavatkoznak. A 20. század emberét próbára tették köztörténetünk fájdalmas eseményei; a két világégés után nem a béke, hanem a hidegháborús időszak feszültsége következett be. Mint sokan mások, Bojtor István református lelkipásztor is a maga mindennapjaiban, hivatásának gyakorlása során tapasztalhatta meg, miképp működik az elnyomó hatalom az úgynevezett „békés építés" időszakában. Új könyve tanúvallomás, akárcsak korábbi művei: a Misszió a Tiszán innen (1996), \ a Júdás, az Iskáriótes (1998) és az Erdélyi krónika (2001). Arról számol be dokumentált hitelességgel, miként torzíthatja el a diktatúra vagy a szolgalelkűség a legnemesebb törekvéseket is.
A szerző pályájának három eseményköréhez kapcsolva mutatja be küzdelmeit, témaválasztása szabja meg könyvének fő részeit. Az elsőben néhány debreceni teológus fegyelmi ügyét idézi föl, ami alkalmat ad a református lelkészképzés akkori gondjainak bemutatására is. 1948 és 1951 között Debrecenben és Sárospatakon él meg, szenved el néhány teológiai hallgató hétszeres ítéletet a missziói elhivatottság miatt. Akinek sikerült közülük a választott hivatás szolgálatába állni, újra meg újra megtapasztalhatta mozgáskörének korlátait. A könyv második részében tárgyalt fegyelmi ügy tragikomikus példázata ennek. Ma már hihetetlen, hogy egy lelkészt állami és egyházi elöljárók még az 1970-es években, sőt az 1980-as évek első felében is azért zaklatnak, mert kötelességérzettől vezérelve missziói tevékenységet végez, táborba gyűjti a fiatalokat, hogy Krisztus követésére, tiszta életre nevelje őket. Szomorú tény, hogy a maga útját járó lelkipásztor még a rendszerváltozás ? után sem kapott elégtételt, amint arról a könyv harmadik részében leírt doktori eljárás momentumai tanúskodnak.
Ez a könyv úgy tölti be hivatását, hogy másokat is őszinte szembenézésre késztet, s elősegíti a megbillent morális egyensúly helyreállítását. Szerzője nem bosszúért kiált, hanem tanúbizonyságot tesz: Istennek kell inkább engedni, nem az embernek. Pál apostollal elmondhatja: „Ennek utána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézus-nak bélyegeit hordozom az én testemben". Vissza