Fülszöveg
Az itáliai művészet nagy mesterei
„Ez a könyv tömör áttekintést ad arról a művészetről, amely Itáliában a 13. századtól a 19. század elejéig virágzott. Öt évszázad alatt a félszigeten számos különböző állam osztozott, egészen Itália 1861-ben bekövetkezett egyesítéséig, amelyet 1870-ben Róma bevétele követett. E századok alatt egyik nagy mester követte a másikat, egyik mestermű a másikat.
Olaszország abban páratlan a világon, hogy területén szétszórtan a legpazarabb műalkotások láthatók, és erre a kiváltságára joggal büszke. Régészeti feltárások, templomok, kolostorok, épületegyüttesek, köztéri szobrok, múzeumok, magán- és közgyűjtemények, történelmi kertek, évszázadok alatt emberkéz formálta tájak a nagy művészeti alkotások olyan tömegét kínálják, amely nemcsak a nagy városközpontokra, hanem egész területére kiterjed. Ezek a műalkotások a történelem ezer vihara: hadseregek vandalizmusa és a természeti csapások ellenére fennmaradtak, és mély történelmi beágyazottságuknak, emberi...
Tovább
Fülszöveg
Az itáliai művészet nagy mesterei
„Ez a könyv tömör áttekintést ad arról a művészetről, amely Itáliában a 13. századtól a 19. század elejéig virágzott. Öt évszázad alatt a félszigeten számos különböző állam osztozott, egészen Itália 1861-ben bekövetkezett egyesítéséig, amelyet 1870-ben Róma bevétele követett. E századok alatt egyik nagy mester követte a másikat, egyik mestermű a másikat.
Olaszország abban páratlan a világon, hogy területén szétszórtan a legpazarabb műalkotások láthatók, és erre a kiváltságára joggal büszke. Régészeti feltárások, templomok, kolostorok, épületegyüttesek, köztéri szobrok, múzeumok, magán- és közgyűjtemények, történelmi kertek, évszázadok alatt emberkéz formálta tájak a nagy művészeti alkotások olyan tömegét kínálják, amely nemcsak a nagy városközpontokra, hanem egész területére kiterjed. Ezek a műalkotások a történelem ezer vihara: hadseregek vandalizmusa és a természeti csapások ellenére fennmaradtak, és mély történelmi beágyazottságuknak, emberi és intézményi hátterüknek köszönhetően ma is remek állapotban vannak. Ha egy olasz múzeumban vagy templomban csodálunk meg egy műalkotást -ahol a mű maga is folytonos dialógusban áll az őt körülvevő falakkal, és ahol maga is a városi vagy vidéki környezet kifejeződése vagy tükröződése -, az nagymértékben eltér attól az élménytől, amikor Európa, Amerika vagy a világ más táján lévő múzeum kifogástalan, de gyakran túl steril enteriőrjében szemlélünk egy művet.
De ha különös és türelmetlen korunk kihívásának engedve megkíséreljük, hogy számba vegyük annak az öt évszázadnak a művészeti termését, amikor Itália vitathatatlanul a világ művészetének élvonalában állt, félre kell tennünk a roppant változatos és komplexitásában lenyűgöző művészeti és történelmi anyagot, és magasra kell emelnünk tekintetünket a nagy mesterek galaxisára, és munkáik közül legszebb és legkifejezőbb műalkotásaikat kell kiszemelnünk. Éppúgy, mintha egy sűrűn lakott és intenzíven megművelt völgyből néznénk föl a hegycsúcsokra. Ott a látvány már csöppet sem komplex és sokféle, hanem egyszerű és fenséges. Választásunkban,
Vissza