Az Isztambuli Hadiút

Előszó

Részlet a könyvből:
"- Közhírré tétetik! Őfelsége Habsburg Rudolfus császárunk parancsára, nagyságos Thurzó György országnádor szavával! Az országunkban dúló, fosztogató, gyilkoló elvetemült gazok ellen, akik magukat szabad hajdúknak nevezik. Bárki a magyari nemzethez tartozó személy, akinek van fegyvere, hozzá bátorsága, és a haza ügyét szívén viselni nem rest, a fent nevezett latrokat a mai naptól fogva büntetlenül elpusztíthatja, házukat felégetheti, jószágukat magának megtarthatja, asszonyi állataikat és pulyáikat agyoncsaphatja! A magyari nemzethez nem tartozó jobbágyok házuk, jószáguk hajdúktól való megvédése okán semmilyen eszköztől vissza ne riadjanak, a hajdúkkal ne paktáljanak! Az az ember, aki bármi módon a szabad hajdúkkal szóba elegyedik, azokat élelemmel segíti, nékik menedéket nyújt, őket átkozott gazságukban bármi módon segíti, karóba húzattatik! Mindezen törvények a hosszú háborúság utáni béke megerősítése miatt szükségeltetnek, a Rudolfus császár és a néhai Bocskai István között köttetett megállapodások szerint. Költ anno domini ezerhatszázhét, böjtmás hava tizenötödikén, életbe lép a kihirdetés helyén azonnal!
Nem volt valami nagy csődület a szerencsi piactéren. Bár a két napig zuhogó eső már elállt, a felázott utak, úgy látszik, visszatartották a kereskedőket a vásártól, na meg az utazás sem volt valami biztonságos. És kinek is lett volna eladható portékája széles környéken az éhkopp évszakában, tavasszal, a tizenhárom évig tartó háborúságtól tönkrement országrészben?" Vissza

Fülszöveg

1607. A tizenöt éves háború véget ért. Bécs és Isztambul újra diplomáciai viszonyt létesít egymással. Váradi Tamás, a szerencsi helyőrség hadnagya látszólag egyszerű megbízatást kap. El kell kísérnie egy darabon néhány főrangú török rabot a királyi Magyarországról hódoltsági területre, és ott átadni őket a Dunán lefelé hajózó követeknek. A foglyokkal Törökországban raboskodó keresztényeket akarnak kiváltani.
Ám minden másképpen alakul, mint ahogy azt eltervezték. Német zsoldosok árulása miatt a konvojt kifosztják, a kíséretet és a rabokat megölik. Csak ketten maradnak életben, a hadnagy és egy török fogoly.
Egy katonának kötelessége, hogy a parancsot teljesítse, és Váradi nem tétovázik. Elindul a rabbal, egyenesen Isztambulba. Végig a pusztasággá vált Hódoltságon, az egykori Szerbián és Bolgárországon keresztül. Szilaj marhákat terelő hajcsárok, dezertált szpáhik, önkényeskedő janicsárok, Mekkába igyekvő zarándokok, kalózok és kerengő dervisek keresztezik útjukat. Latrok és igazak.
Két ember. Egy keresztény és egy muzulmán. Egyik a kard embere, a másik a szellemé. Egyik fehér, a másik fekete.
Elérik-e utazásuk célját? Megtalálják-e a kiváltani szánt magyar rabot?
Vajon hol a vége az Isztambuli Hadiútnak? Lehet, hogy ez az utazás sokkal messzebbre visz, mint azt ők gondolták? Vissza