Fülszöveg
"... senki sem szegült ellene, hiszen a legderakasabbak a háborúban vagy a proskribálás során elhullottak, a többi előkelő pedig, minél jobban hajlott a szolgaságra, annál nagyobb gazdagsághoz és kitüntetésekhez juthatott"... így jellemzi az Octavianus uralomra jutását, az augustusi aranykor beköszöntét megelőző időszakot a legkiábrándultabb római történetíró, Tacitus.
Rómában, Julius Caesar meggyilkolkolása és merénylői elmenekülése után ketten küzdenek a főhatalomért: Antonius, Caesar hadvezére, consultársa, s a tizenkilenc éves Octavianus, Caesar fogadott fia, örököse. Octavianus, miután Antoniusszal nem tud megegyezni, a senatus pártjára áll, és a következő év (i. e. 43) consuljaival együtt a Mutina alatt táborozó Antonius ellen vonul. A döntő csatában mindkét consul elesik, Octavianus mégis leveri Antonius csapatait. Győzelmét azonban nem használja ki, hanem váratlanul Róma ellen fordul, kierőszakolja consullá választását, majd kegyezve ellenségeivel, Antoniusszal és...
Tovább
Fülszöveg
"... senki sem szegült ellene, hiszen a legderakasabbak a háborúban vagy a proskribálás során elhullottak, a többi előkelő pedig, minél jobban hajlott a szolgaságra, annál nagyobb gazdagsághoz és kitüntetésekhez juthatott"... így jellemzi az Octavianus uralomra jutását, az augustusi aranykor beköszöntét megelőző időszakot a legkiábrándultabb római történetíró, Tacitus.
Rómában, Julius Caesar meggyilkolkolása és merénylői elmenekülése után ketten küzdenek a főhatalomért: Antonius, Caesar hadvezére, consultársa, s a tizenkilenc éves Octavianus, Caesar fogadott fia, örököse. Octavianus, miután Antoniusszal nem tud megegyezni, a senatus pártjára áll, és a következő év (i. e. 43) consuljaival együtt a Mutina alatt táborozó Antonius ellen vonul. A döntő csatában mindkét consul elesik, Octavianus mégis leveri Antonius csapatait. Győzelmét azonban nem használja ki, hanem váratlanul Róma ellen fordul, kierőszakolja consullá választását, majd kegyezve ellenségeivel, Antoniusszal és Lepidusszal, létre hozza a második triumvirátust, a "köztársaság megmentésére". A győztes triumvirek Rómában proskribálják - bárki által megölhetőnek, kifoszthatónak nyilvánítják - politikai ellenfeleiket, köztük Cicerót.
Ezeknek a véres, zűrzavaros napoknak a valóságos iszonyatát élik át Erdős László regényének képzelt hősei: a félelmet, az emberi értékek megsemmisülésének, a történelmi fordulatok kiszámíthatatlanságának döbbenetét. Meg kell érteniük, hogy nemcsak az egyszerű emberek, de még a vezérek, Antonius, Octavianus sem urai az eseményeknek. S Caesar talán éppen annyival volt különb náluk, hogy kesernyés fatalizmussal tudomásul vette ezt.
Vissza