Az isteni főpap nyomában I-III.

Előszó

Tíz évvel ezelőtt halt meg P. Hunya: a magyar papság nagy spirituálisa. A Gondviselés mindössze 57 esztendőt engedett földi pályafutására. Ezt az életet is teletűzdelte keresztekkel: 20 éves korában, rögtön a nagy felajánlás után, "érzületi rokkantság" szállja meg, 30 éves korában "inkább szeretne a halálra készülni", 40 éves korától szívizom elfajulás folytán csak székben ülve tud aludni, csontjai zsugorodnak, gerince ferdül, teste megrövidül, 51 éves korától súlyos lábfekély kínozza és egy erős szívroham után lassú haldoklás az élete. Fokozódó vérszegénység, étvágytalanság, fáradékonyság és kimerültség életének állandó nehezékei. De ezekből a hősiesen vállalt és elfogadott áldozatokból születik meg az ő nagy élete. Az évtizedes stációk egy-egy termékeny életszakasznak, a szellemi-lelki felkészülésnek, a szegedi spirituálisságnak, a Papi Lelkiség megindításának és a teljes beérésnek mérföldjelzői.
P. Hunya törékeny testében meleg, résztvevő emberi szív dobogott és szellemileg makkegészséges, Istenből élő lélek dobogott. Sodró dinamizmus bátor, becsületes és őszinte ("a színészkedést utálom és életemben árnyékát sem tűröm"), reális és szociális ("főleg az élet legrúgottabbjai felé"), gyermekded hitű és nagylelkű szellem, az akarás világában óriás volt. De igazi jellemmé a kegyelem faragta. Csak ennek erejével bírta el a testi szenvedéseket és a mérhetetlen lelki gyötrelmeket, amelyekből Isten nagykanállal juttatott neki. Főleg ennek tűzével formálta ki magában a Krisztus szerinti papi arcélt, amelynek vonzó erejét egy ország papsága érezte.
Vissza