Az istenek eledele

Előszó

Részlet a könyvből:
Hogyan fedezték fel az Istenek eledelét

A XIX. század közepe táján jelent meg először nagyobb számban ebben a mi különös világunkban a jobbára öregedő embereknek az az osztálya, akiket pontos nevükön természettudósoknak neveznek, noha ők maguk rendszerint nem igen kedvelik ezt az elnevezést. Olyan kevéssé kedvelik ezt a szót, hogy a természettudományi Közlöny hasábjain, amely folyóirat pedig kezdettől fogva legsajátosabb és legjellemzőbb orgánumuk, soha nem szerepelnek ezen a néven, sőt a nevezett folyóirat olyan gondosan kerüli állandóan ezt az elnevezést, mintha az valamely súlyosan illetlen kifejezés volna. A nagyközönség és a nagyközönség sajtója azonban ezzel mit sem törődik és "kiváló természettudós", "híres természettudós" vagy "ismert természettudós" címen szerepelteti őket, valahányszor valamelyikükre ráterelődik a nyilvánosság fénye.
Annyi bizonyos, hogy úgy Bensington úr, mitn Redwood tanár úr régen kiérdemelték e megjelölések bármelyikét, még mielőtt megtették volna azt a csodálatos fölfedezést, amelyről ez a történet szól. Bensington úr a tudományos akadémia tagja volt és régebben a vegyészmérnökök egyesületének elnöki méltóságát viselte. Redwood tanár úr pedig a londoni egyetem Bondstreet-i intézetében volt a fiziológia tanára, és állandó céltáblája az élve boncolást ellenző egyesület támadásainak. Mindketten kora fiatalságuk óta olyan életet éltek, amelynek folyamán mindennemű tudományos kitüntetésben bőséges részük volt. Vissza