Az Istenek alkonya

Előszó

Részlet a könyvből:

Cappadocia tartományában, Caesareatól husz stadionra, az Argos-hegy erdős nyulványain, a nagy római országút közelében messze földön hires meleg gyógyforrás fakadt. Durva domborművekkel ékes kőlap görög felírása hirdette, hogy a forrást hajdan a két dioseurnak, Castor és Polluxnak szentelték; mostanság azonban a két pogány félisten sértetlenül megmaradt képmásában szent Cosmas és szent Damianus vértanukat tisztelték a hivők.
Az országut másik oldalán, a szent forrással szemben, kis kocsma - a nyomoruságos nádfödelü viskó mellett piszkos istálló és egy pajta volt, melyben tyúkok s libák turkálták a sarat. Syrax, a ravasz örmény kocsmáros kecskesajt, fekete kenyér, méz mellé az olajbogyók és a falubeli szőlők savanyu nedvét tette a vendégek elé.
Az ivót függöny osztotta ketté: az egyik helyiséget a köznép, a másikat az előkelőbb vendégek használták. A füstös mennyezetről sonkák és jószagu fűcsomók lógtak; Fortunata, Syrax felesége jó gazdasszony volt, ami nem sokat lendített a kocsma rossz hirnevén.
A csapszékben becsületes utas nem mert éjszakázni, - sötét történetek járták a viskóban elkövetett gaztettekről, - de Syraxot, aki ravasz volt és tudta, hogy hová kell csúsztatni az obulust, sohasem zaklatták a hatóságok.
A függöny Fortunata szinehagyott Öreg chlamys-a volt, melyet két vékony oszlop között feszitettek ki... Vissza