Az Isten vándora (dedikált példány)

Fülszöveg

Regőczi István atyát 1947 óta ismerem. A könyvét kézbe vevő olvasó annak a vándorembernek önéletrajzában gyönyörködhet, akinek - mint általában a vándoroknak - bőven volt része az élet különféle megpróbáltatásaiban, de felemelő örömeiben is.
Ifjúkorában az apostolok lován jutott el Belgiumba, ahol gyermekként rövidebb ideig már tartózkodott, hogy Krisztus hívásának engedve szemináriumba lépjen, majd pappá szenteltesse magát. Első miséjét követően hazatért.
Mindenütt, ahol megtelepedett, első dolga volt templom vagy kápolna építése, hogy híveivel együtt a közöttünk lakó Krisztusból meríthessen erőt. Az örökmécses hét helyen történt meggyújtása után vagy azzal párhuzamosan több helyen árvaházat is létesített. Hogy a rászorulókat a legszükségesebbekkel elláthassa, naponta nemegyszer 50-60 kilométert biciklizett és koldult, viselve a kenyér helyett kapott megaláztatásokat.
Püspöke Pestszenterzsébetről hamarosan Kis-Vácra helyzete, ahol a templomon és egyházközségen kívül 240 árvát befogadó intézetet is lapított. Mivel gyermekeihez az árvaház feloszlatása után is ragaszkodott, 1949-ben internálták. ezenkívül még háromszor vették őrizetbe. A legutolsó során börtönre ítélték, mert egyik könyvét Belgiumban engedély nélkül merte megjelentetni. Alig szabadult, gyermekmentő munkásságát igyekezett tovább folytatni. Máriaremetén családi házában kezdett árvákat nevelni. Házát később Lékai bíboros úr rendelkezésére bocsátotta, aki aggok otthonává alakíttatta át.
Egyik szobrászművésszé lett növendéke márványból faragta ki a "magyar Pietá"-t, amelyik Lourdses-ban áll, István atya köszönetet mondó hálatáblájával.
A hálaadás és a köszönetet mondani tudás István atya lelkületének egyik legjellemzőbb vonása. Szüntelenül hálát mond Istennek az általa nevelt 10 papért, a 7 templomért, a 300 igaz emberré formált árváért, a flamand nyelven írt és Belgiumban hatalmas sikert ért 5 könyvéért, a Krisztusért viselt bilincsekért, hálát mindenért. Hálaimájához mi is csatlakozunk, és megköszönjük Istennek, hogy ilyen nagyszerű embert és papot adott egyházunknak és magyar népünknek. Vissza