Fülszöveg
"A kisvárosi életet ábrázoló regények között Móricz kisregényének elsősorban talán az ad speciális jelleget, hogy végig megőrzött fölénye sohasem fordul karikatúrába. Ez a mértéktartó - mégis megsemmisítő erejű - fölény érvényesül a regény egyik legkitűnőbben megformált alakjában, Veres tanítóban, az ilosvai Bovaryban... A többi kisvárosi figurát - inkább csak vázlatosan, de - szintén találó, éles vonásokkal rajzolja meg... Az isten háta mögött, akárcsak a flaubert-i példa, tiltakozás a kispolgári álszenteskedés ellen, amely az ifjú élet legerősebb vágyait - éppen az erkölcsi normák ürügyén - a tisztességtelen megalkuvásba szorítja."
"Az író indulóban egy család facies hippokraticáját mutatja meg, de csakhamar az egész osztály facies hippokraticája lesz belőle. Nem a vármegyeháza körüli nagy gentryről van szó és nem a politikai gentryről, hanem arról a szó szoros értelmében való középosztályról, mely a vidéken a tulajdonképpeni polgári osztály pótolja... Móricz olyan ember, aki...
Tovább
Fülszöveg
"A kisvárosi életet ábrázoló regények között Móricz kisregényének elsősorban talán az ad speciális jelleget, hogy végig megőrzött fölénye sohasem fordul karikatúrába. Ez a mértéktartó - mégis megsemmisítő erejű - fölény érvényesül a regény egyik legkitűnőbben megformált alakjában, Veres tanítóban, az ilosvai Bovaryban... A többi kisvárosi figurát - inkább csak vázlatosan, de - szintén találó, éles vonásokkal rajzolja meg... Az isten háta mögött, akárcsak a flaubert-i példa, tiltakozás a kispolgári álszenteskedés ellen, amely az ifjú élet legerősebb vágyait - éppen az erkölcsi normák ürügyén - a tisztességtelen megalkuvásba szorítja."
"Az író indulóban egy család facies hippokraticáját mutatja meg, de csakhamar az egész osztály facies hippokraticája lesz belőle. Nem a vármegyeháza körüli nagy gentryről van szó és nem a politikai gentryről, hanem arról a szó szoros értelmében való középosztályról, mely a vidéken a tulajdonképpeni polgári osztály pótolja... Móricz olyan ember, aki kimondja, amit akar, ha tetszik akárkinek, ha nem. Ő az igazmondás embere, ezért van annyi súrlódása az igazmondástól iszonyodó magyar úri világgal és ezért több a szava egyszerű irodalomnál: a magyar lelkiismeret szava." (Kivilágos kivirradtig)
"Úgy látszik hamarább lehetett levetni a régi ruhát és felvenni az urak új ruháját, mint a higiénia s a humanitás elveit.
Ez az a harc, amit az Úri muri-ban érinteni próbáltam, az újonnan fakadt életnek, a jövőnek: az új, okosabb, egészségesebb és emberségesebb hajnalra való küzdelmes eljutása...
A magyarság legmagasabb társadalmi rétege ki fog pusztulni, hacsak nekik nem támad prófétájuk és megszervezőjük, aki ezt a régi, becses, nagyértékű osztályt visszavezeti a munka, a céltudatos, építő munka felé.
Így csak úri muri itt ez az egész magyar élet."
"Éposz ez, a homéri fajtából. A történelmi rétegek alól a nagyvilág felé küszködő magyar parasztság hősi éposza. Az olimposzi istenek végzet-alakító hatalmát itt a nyomorgó szervek állati ösztöne helyettesíti. Egyszerűek, tiszták, átlátszóak, minden indítóokukban kitapogathatók ezek a hősök; a bűnbeesés előtt, az áldott aranykorban lehetett ilyen az ember... Elképzelni se bírom azt a gyönyörűséget, amit akkor érezhetett, amikor élete e tán legnagyobb munkáját befejezte... Valami lett, aminek már régtől fogva lenni kellett volna és ami most már örökkön-örökké lenni fog." (A boldog ember)
"Móricz Zsigmond nem volt forradalmár, de azt tanította: tűrni, kifosztottan élni csak bizonyos ideig lehet.
És nem ismerte a könnyű irgalmat, a könnyelmű megbocsátást. Az Árvácska 1941-ben félelmetes ítélettel fejeződik be: >> Három nap múlva már nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott és abban emberek éltek, s azok az emberek itt elmúltak. Elmúlt a hangjuk és a mozgásuk, elmúlt a rosszaság és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s sértegetésekből füst és pára.<<"
Vissza